Lepkék: a túlélés bajnokai

Európában mintegy 40 ezer lepkefajtáról tudnak a szakemberek. Megkülönböztetnek többek között araszolólepkéket, bagolylepkéket, boglárkákat, farontó lepkéket és szendereket is. A legtöbb lepke igen szoros kapcsolatban él a környezetével, ezért egyes fajoknál a legcsekélyebb változás is a kipusztulásukhoz vezethet. Elképesztő teljesítményre képes például a nálunk is ismert Atalanta, régi nevén Admirális lepke, mely az amerikai kontinensről képes átrepülni Európába.

A lepkék túlélési stratégiája alkalmazkodó képességükben rejlik: változatos színeikkel beleolvadnak a környezetükbe, más egyedek pedig alakjukkal száraz falevelet formáznak. Ilyen a Magyarországon is jól ismert Tölgyfa levélpohók. A szemeslepkék családjába tartozó fajoknál a szárnyak felületén elhelyezkedő óriásszemek – pávaszem – is azt a célt szolgálják, hogy megtévesszék, illetve elriasszák ellenségeiket, a madarakat. A Négyfoltos holdasaraszoló hernyóját pedig szinte lehetetlen egy faágtól megkülönböztetni. Szárnyfelülete alapján – fesztávolsága elérheti a 30 centimétert – a világ legnagyobb lepkéje a Nagy atlaszlepke.

A lepkék a fejükön lévő néhány csáppal a környezet ingereit és a szagokat észlelik, de egyensúlyban is ezek segítségével tartják magukat. A hangokra érzéketlenek, két összetett szemükkel viszont jól észlelik a mozgást. Sajátos szájszervük része a hosszabb-rövidebb pödörnyelv, mely spirálban tekerhető csövecske: ezzel szívják fel táplálékukat, virágnektárt, a talaj ásványi sóit és a harmatcseppeket.

Magyarországon két, kimondottan lepkékből összeállított kiállítás érhető el, magángyűjteményben. Az fővárosban az Újpesti Lepkemúzeum a Dessewffy utca 26. szám alatt, míg Szabadtéri Lepkemúzeum a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bogácson, az Erzsébet u. 4.-ben a hazai és trópusi fajtákat, valamint igazi különlegességeket is bemutatja.