Horogra akadt királynő

Általában süllőzésre használom. Sajnos nem fogok vele eleget, pedig a barátok, a család is állandóan süllőért nyaggat, hiába mondom nekik, hogy süllőt csak ritkán fog az ember. Ha több időnk lenne, akkor talán. De a süllő nem olyan, mint a ponty, a csuka, általában a békés halak. Azokra szinte minden napszakban eredményesen pályázhatunk. A süllő viszont rendkívül kényes, nagy eséllyel csak a hajnali, az alkonyi órákban vadászhatunk rá. De azok az órák általában csak percek.

Ha akkor nem akasztjuk meg őket, egész nap ott ülhetünk. Éppen ezért kimondottan süllőre csak ritkán horgászunk, legtöbbször csukázás közben kapjuk botvégre a szépségeket. Mert valóban azok: gyönyörűek. Nem véletlenül nevezi a romantikus horgásznyelv a halak királynőjének! Olyan finnyás is, mint egy királynő. A fogságot nem bírja, s a tisztaságra is roppant kényes. De azért olykor be lehet csapni. Én a csónakból történő pergetésre esküszöm, pedig tudom, hogy a partról történő kishalazás sokszor eredményesebb. Pár éve a leveleki víztározó partján gunnyasztottam, mert hírlett, hogy esznek a kék farkúak. Gyönyörű ősz volt, ugrált a ponty – csak a süllő nem akart enni. Már untam magam, mikor eszembe jutott, hogy a gát mögött hagyott autóm tele van szőlővel, elmentem hát csemegézni. Negyedóra elteltével tértem vissza. Már a gát tetejéről láttam, hogy valami baj van, kiborult az egyik szolgafám. Felvettem a botot a földről, s kettőt se tekertem az orsón, máris éreztem a lenti rúgást. Pompás, kétkilós süllő volt. Tíz perc múlva fogtam még egyet, ugyanúgy, mint az elsőt.

Másik alkalommal a Nyugati-főcsatornán pergettünk, csónakból. Harmadik társunk a hídon maradt, s apró küszöket tűzött a horogra. És behajította – a folyással szembe! A szakirodalom szerint hídról mindig lefele kell horgászni, mert a kék farkúak az ottani forgókban tanyáznak, és a leakadás veszélye is kisebb. Barátunk azonban a híd előtt feltornyosuló növényzet elé dobott, s ha nincs korlátozás, fél mázsa süllőt is hazavihetett volna. Ördöngösség? Dehogy. A süllő, különösen nyáron az akadók mögé bújva várja a zsákmányt. A híd fölött megakadt gally, nád, káka, kolokán pedig a legideálisabb búvóhely. A tapasztalt horgász ezért keresi a királynőt szinte mindig a vízbe dűlt fák, bokrok környékén.

Aztán vagy jön a süllő, vagy nem. Többnyire nem. De hát ez a szép a horgászatban. Hogy nem lehet tudni, mikor széna, mikor szalma. Most, ősz vége felé van a legtöbb esélyünk rá.