Nyelvben zseni

Bár okos, kishitűnek véli magát. Érzékeny, empatikus lélek. Képtelen volna úgy leélni az életét, hogy ne figyelne másokra. Fogékony az ősi keleti kultúrákra, filozófiákra, zenére, irodalomra. Mindenre, ami a világban történik. Több nyelven ír verseket, dalszövegeket. Lakásuk polcain – melyek zömét maga barkácsolta, lévén jó kézügyességű – több szuahéli nyelvű könyvet láttam, mint magyart. Konyhájukban töltött káposztát zsigerből főz, de a nemzetközi étkekhez néha előveszi az idegen nyelvű szakácskönyvet. Fűszerek, teák kavalkádja mellett egy fatábla hirdeti Dalma életfilozófiáját: Barátunk az általunk választott család is.

„Anyu ongai születésű miskolci középiskolai tanár. Apu pesti, grafikus-festőművész. Kétéves voltam, mikor elváltak. Apu, akkor úgy mondták, Svédországba disszidált. Utazó, nyelveket beszélő szüleimnek köszönhetően pici koromtól nyelvekkel meg apu hatására kontinensek modern és ősi zenéjével együtt nőttem fel. Anyu mindig szorgalmas típus volt, apu pedig kiváló nyelvérzékű – én szerencsére mindkettőt örököltem.

Már totyogós koromban gagyogtam angolul, hála apu barátainak, Pesten élő keresztanyámnak: Mandy született angolként ide jött férjhez. Aztán a két tannyelvű általános után az angolon és a francián kívül latint is tanultam a gimnáziumban, külön franciát a miskolci Francia Intézetben. Apu miatt korán kezdtem svédül is beszélni, mert fél évet kint jártam általános iskolába. Könnyen ment minden.

Ha pár napig a keresztszüleimnél voltam, utána a magyar szavakat is olyan akcentussal mondtam, mint Mandy. Jórészt neki köszönhetem, hogy folyékonyan megtanultam angolul. Meg annak is, hogy folyton hallgattam a külföldi rádió- és tévécsatornákat, melyek nyitottá tettek a másutt élő emberek problémái iránt, de a megértésükhöz ismernem kellett a nyelvüket. A célból így lett eszköz.

Már középiskolában akartam egy szláv nyelvet is, a horvátot választottam. Érettségi után, az ELTE skandinavisztikai szakán a kelet-afrikai szuahéli nyelv tanulásába is belevágtam, amit mintegy hatmillióan beszélnek. Történelmi érdeklődésből, ami kihegyezte az emberi jogok iránti szociális érzékenységemet.

Végül egy év egyetem után kimentem apuhoz Svédországba, csaknem hét évig ott tanultam és dolgoztam. Óraadó voltam latinból és fuvolából. A nyelv mellett két svéd egyetemen a békefenntartás tárgyait, politikai antropológiát, zenetudományt, az ókori Közel-Keletről szóló ismereteket hallgattam. Közben szó szerint rámragadt a szerbiai háborús menekültektől a bosnyák és szerb, skandinavisztikai szakon a norvég és dán nyelv. Svédül úgy sikerült még a szlenget is megtanulni, hogy gördeszkával parkokba jártam és figyeltem.

Most itthon vagyok, mert a Miskolci Egyetem anglisztikai szakának utolsó évét járom. Ja, időközben megtanultam kicsit hollandul, spanyolul, baszkul, héberül és arabul is, ezenkívül tervbe vettem az albánt és az izlandit. Nemsokára ismét két egyetemi év jön Svédországban, és dolgozni is szeretnék a problémás emberi ügyekért. Meg utazni vágyom, mert szerte a világon rengeteg a barátom!”