Mintha négylyukú strandlabdát fújnék!

Kicsi és zsúfolt a zuglói polgármesteri hivatal művészeti referensének szobája. Kéri György egyik asztalán skót történelmi regényei, a másikon cédéi tornyosulnak. A dudás „civilben” fogad, ám lapunk kedvéért később magára öltötte az immár skót George Kerr az „anyai ág nemesi klánjának” díszes öltözékét. Fejfedőt, aranysujtásos mellényt, kockás kiltet (mi szoknyának hívjuk, amitől a mester falra mászik), és persze a térdzoknit. Mert egy skótdudásnál – aki hajdanán csaták élen járó „zászlaja”, messziről is gyülekezésre hívó alakja volt – ma is meghatározó az ősi viselet.

Kéri György joviális külleme megtévesztő – valójában egy megszállott ember. Harmincöt éves kora körül, saját elhatározásból és pénzéből kiutazott Skóciába, s miközben felmenők után kutatott, pokolra is ment, hogy áldott emlékű tanárától, Jack Dufftól az edinburghi egyetem zenei tanszékén hét év alatt (!) dudálni tanuljon. Mert a duda kevesebbel nem éri be; ezért és idő hiányában sem vállal itthon tanítványokat.

Azóta nincs év, hogy ne szippantaná be a skót Felföld semmihez sem fogható illatát. Rengeteget szerepelt világhírességekkel közös színpadon, játszott a 300 évi szünet után immár ismét létező skót parlament elnökének is – méghozzá magyar népdalokat! A Tavaszi szél vizet áraszt címűt például sokszor és sok helyen eldudálta, lévén ő itthon skótdudás, odakint magyar dudás. Szerelmese Skóciának és a birkabőrből készült, belül whiskyvel és sörrel kikent hangszernek.

– Ahol a duda megszólal, minden hangszer „mögöttes” lesz. Egy százfős rendezvényen nagyobb attrakció, mintha meztelen nő pattanna ki az asztali tortából. Először mindenki elnémul, majd van, aki szíve szerint kardot rántana, mások könnyezni kezdenek. A kelta (közöttük skót) népzene dallamvilága egészen más, mint a magyaré, de ritmusviláguk csaknem ugyanaz. A duda hihetetlenül öntörvényű és szeszélyes. Ha úgy akarja, juszt se engedelmeskedik a zenésznek! Egyik stiklije, hogy a hangokat külön-külön kell beültetni. Elülső része furulyához hasonlatos, a hátsó fertály három csöve meg hátrafelé úgy szól, mint három politikus, akik egymás elől szívják a levegőt, holott tudják, hogy egy szuflán kéne osztozniuk. Iszonyú erővel kell fújni, és szinte minden a hangolásán múlik. Mintha egy olyan óriási strandlabdát szeretnénk felfújni, amin négy lyukat ütöttek. Kigúvad a szemünk, kidagadnak a nyaki ereink, és az eredmény mégis néha semmi. De én ezt is szeretem benne.

A ma ötvenéves George Kerr „imádott haragosával” a művészeti elismerések, külföldi fellépések mellett 2008-ban a Magyar Köztársaság bronzkeresztjét is kiérdemelte. Oly büszke rá, hogy minden fellépőruhájára kitűzi, hadd egye a penész skótokat: ez valami hadi érdemrend lehet… S ha így hiszik, nem járnak messze az igazságtól. Mert az ifjú Kéri György egy szál gitárral, majd rockbandákkal zenélve keményen megküzdött érte. Apja az általános iskola után beerőltette egy híradástechnikai „rettenetesbe”, majd négyévnyi szenvedés után utcai telefonokat szerelt, burkolt, légszigetelt – szabad idejében viszont csak a zenének élt. Mígnem 18 éve, egy újabb iskolával révbe jutott a zuglói önkormányzatnál. Hivatali ablakából rálát kőbányai házára, ahol jó családapaként neveli lányait. A nagyobbik Skóciába készül, spanyol–média szakra. A 12 éves fuvolázik, ám csodás szopránja miatt akár énekesnő is lehet. S talán elénekli majd a Titanic főcímdalát is, melynek skótdudás változatával édesapja engem elbűvölt...