Hóhem

„T. Grétsy László Úr! Szíveskedjen megírni a Szabad Földben, hogy mit jelent a hóhem szó! 60-70 évvel ezelőtt emlegették öreg szüleink, hogy „majd a HÓHEM megváltja”. Nevemet, pontos címemet szíveskedjen mellőzni a Szabad Földben. Tisztelettel, köszönettel:” Mit tehetek? Mivel a kérdés elég érdekes, válaszolok rá.

Értelmező szótárainkban természetesen hiába keressük a hóhemet, s tájszótárainkban sincs nyoma. Ha azonban levélírónk a nálunk használatos idegen szavakat magukba foglaló szótárakat is fellapozta volna, már nem kellett volna kérdezősködnie. Benne van a szó már a Bakos-féle, több kiadást is megért szótárban, amelyben ezt olvashatjuk: „hóhem jiddis, biz okos, ravasz, csalafinta ember”. A jiddis szó a közép- és kelet-európai zsidóságnak felnémet alapú, héber, román és szláv elemekkel kevert nyelvét, illetve szavait jelenti, illetve arra vonatkozik.

Van azonban itt, a parányi szócikkben egy biz rövidítés is, amely arra utal, hogy a szó csak a bizalmas nyelvhasználatra jellemző. Nos, ez a megszorítás érvényes is szavunkra, de még egy további megszorítás is érvényes rá: a hóhem elsősorban a tolvajnyelvben, az alvilág nyelvében él.

A magyar tolvajnyelv szótárában, amely Szirmay István összeállításában 1924-ben jelent meg, bezzeg megtaláljuk, több társával együtt! Idézek néhányat: hóhem (chochem): ravasz, okos, ügyes; hóhemcupfer (chochemcupfer): nagyon ügyes tolvaj; hóhem ipsze (chochemipsze): aki nagyon jól ismeri a tolvajvilágot.

Megtaláljuk a szót több származékával együtt A régi Budapest a fattyúnyelvben című munkában is. Egy-két példa: hóhemfiú, hóhemgyerek: minden rosszban járatos, minden hájjal megkent gyerek; hó­hemvagány: csibész. Ez utóbbira a Zolnay Vilmos–Gedényi Mihály szerzőpáros Bródy István színpadi szerzőnek A női szépség albuma című munkájából még egy versrészletet is idéz: „Stramm a mi dolgunk, hamburgi lányok, / Nem lógnak utánunk hóhem vagányok.”

Több adatot is találunk a szóra Kemény Gábornak A tolvajnyelv című írásában, amely a Magyar Rendőr című lapban jelent meg 1937-ben. A szerző többek között a tolvajok titkos jeleiről is ír. A hóhem cink kifejezés történetesen éppen a kézzel való jeladások összefoglaló megnevezése. Fel is sorolok néhányat a jelentésükkel együtt: összeszorított ököl: ’jó’; nyitott kéz: ’rossz’; kabátgallér lesimítása: ’vigyázz, baj van!’; hajsimogatás: ’hallgass el!’.
Ez utóbbit mindjárt magamra is veszem.