Fekete tollas szépség

Klímánkhoz jól alkalmazkodik, fűtött helyet nem igényel, s egy 45-50 négyzetméteres kifutóban, ahol legalább négy négyzetméteres vízfelület áll rendelkezésre, jól érzi magát. Fontos, hogy a medence legalább ötven centiméter mély legyen, ellenkező esetben a gúnár nem tudja megtermékenyíteni a párját. A fagyok beálltával kifutójuk egyharmadát bőségesen almozzuk szalmával, így nemcsak a végtagjaik lefagyását, hanem a fagyott föld okozta sérüléseket is megelőzhetjük.

Gyakran már február közepén megkezdi a tojó lerakni három-öt, a tyúktojásnál mintegy ötszörte nagyobb tömegű tojását, melyeket 35-45 napig ül felváltva mindkét nem. Az egynapos, szürke tollazatú, fekete csőrű és lábú kis hattyúk életük első napján már úsznak, s szüleik ádázan védelmezik az apróságokat még gondozójukkal szemben is. Táplálásuk sem költséges abban az esetben, ha magunk állítjuk össze alaptakarmányukat. Ez lényegében kukorica, búza és kacsatáp keveréke, melyet kiegészíthetünk különféle vízinövényekkel, paradicsommal, dinnyével, reszelt almával vagy kimagozott csonthéjasokkal.

Tőlünk nyugatabbra viszont elsősorban az úgynevezett úszótápokkal etetik a hattyúkat, melyek többek közt különböző vitaminokat, ásványi anyagokat, szárított rákokat, algákat tartalmaznak, de bizony ezt nem a magyar bérből és fizetésből élők pénztárcájához szabták.

A fekete hattyú Ausztráliában igen nagy becsben áll, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy Nyugat-Ausztrália címermadarává is lett. Nálunk népszerűsége könnyű tenyészthetőségének köszönhető, bár a többi vízi szárnyashoz képest viszonylag későn, hároméves korára válik ivaréretté. A velük faló foglalatosság során könnyen megtanulhatjuk azokat a fogásokat, melyeket más, nagy értékű hattyúfajok, mint például a feketenyakú hattyú tenyésztése során kamatoztathatunk.