Arisztokratikus torpedók

Egy tíz év körüli kisfiú robogón zötyögve húzgál maga után egy színes műanyag műnyulat, miközben a pálya szélén hatalmas, inas-izmos kutyák gyülekeznek. Olajosréti Győzős Bodza, Butilka Ad Absurdum, valamint a többi elképesztő nevű és kinézetű állat úgynevezett coursingversenyre gyűlt össze. Az agár formájában torpedóra, jellemében pedig egy múlt századi angol arisztokratára hasonlít, például abban, hogy ha egyszer beleheveredik egy ágyba, bottal sem lehet onnan kikergetni. Mindezt a versenyre gyülekező fiatal hölgyektől tudom, akik rövid jellemzést adnak a kutyájukról, amiből az is kiderül: lehet az agár afgán, orosz vagy magyar, legtöbbjükre a tartózkodó távolságtartás és a makacs akaratosság jellemző.

Az agarat arra tenyésztették ki, hogy megfogja és megölje a vadat – tudom meg Miklós Leventétől, a versenyt szervező Hungária Agár Klub elnökétől. – Az egyetlen fajta, amely nem szaglás, hanem látás alapján üldöz. Ma már tilos kutyával így vadászni, mert embertelennek számít, ugyanakkor az agárversenyzés hobbiként megmaradt.

Az agarak két számban mérhetik össze a tudásukat: pályaversenyen vagy coursingban. A kutyák mindkét esetben a műnyulat üldözik, de míg a pályán a plasztikjószág köröket fut, addig a coursing során mozgása kevésbé kiszámítható, mert a valódi nyulat utánozva cikcakkban halad. Az előbbi esetben csak a gyorsaság számít, a coursing viszont pontozáson alapul: a bírák öt kategóriában értékelik a kutyák produkcióját. A gyorsaság és a fordulékonyság mellett olyan tulajdonságokat is minősítenek, mint az űzőkedv, illetve az intelligencia.

A műnyúl után általában két kutya indul el. Feltűnő, hogy rendszerint nem futnak egyenesen, hanem megpróbálnak a csali elé vágni. – Bírófüggő, hogy ezt hogyan értékelik – tudom meg Kecskés Zsófiától, aki egy bajnok magyar agár boldog tulajdonosa. – Van, aki levon pontot azért, mert az agár nem követi a nyulat, de olyan is, aki az intelligencia-pontszámmal elismeri, hogy az állat észreveszi: a műnyúl nem futhat ki a közönségbe, el fog fordulni, ráadásul a másik kutya a nyomában van, tehát ő megpróbálhat elé kerülni. Zsófinak egyébként egyetemista korában tetszett meg a magyar agár. Először arra gondolt, hogy a kutyájával majd szépségversenyekre jár, csakhogy a coursing sokkal izgalmasabbnak bizonyult – kutyái pedig tehetségeseknek. Hamar megszerezték a versenyzéshez szükséges licencet – ehhez az kell, hogy a kutya kövesse a műnyulat, és ne játsszon vagy verekedjen a többi agárral a pályán –, sőt tavaly a közönségesen Sugi névre hallgató Olajosréti Győzős Napsugár magyar bajnok lett. Mindehhez különösebb edzésre nincs is szükség: csak a napi két-három óra sétára, valamint arra, hogy Zsófi minden versenyen ott legyen, márpedig ilyesmire 2-3 hetente adódik alkalom. Más gazdik arra panaszkodtak, hogy komoly edzést nem tarthatnak: a nagy testű állatokat nem engedhetik szabadon belterületen, külterületen a vadász puffantja le őket, a KRESZ pedig tiltja, hogy bicikli mellett sétáltassák a kutyát. Gyalog, pórázon meg nehezen bírják velük a tempót.

A versenynek nagyon jó a hangulata, még egy tacskót is beneveztek: a kommentátor nem győzi dicsérni a derűs kis eb igyekezetét, amint ádázul kergeti a szokottnál kicsit lassabban sikló műnyulat. A vetélkedés nem megy vérre, de azért mindenki izgul a saját kedvencéért. Miklós Leventétől azt kérdeztük, hogy ha ez a sport ilyen népszerű, miért nem szerveznek profi versenyeket is, mint egyes országokban?

A profizmusnak megvan az árnyoldala, a kevésbé jól teljesítő kutyákat 4-5 éves korban elaltatják – mondta Miklós. – Mindenki szeretetből tartja a kutyát, a versenyzés csak hobbi.