Csak a testemen keresztül!

– Min lepődhetünk meg a legjobban önnel kapcsolatban, mondjuk tíz év múlva?
– Nem látok ennyire előre, de sokfelé elágazhat még a pályám.
– Kaphatnék például egy meghívót dr. Béres Alexandra professzor székfoglaló előadására a Magyar Tudományos Akadémiára?
– Azt már egy picikét most is megkaphatta.
– Nocsak, miről maradtunk le?
– A Táplálkozási Fórum meghívott egy előadásra a tapasztalataimról. Hatalmas megtiszteltetés volt.
– Sportoló volt, majd edző, később üzletasszony. Kevesen tudják, hogy tudományos ambíciói is vannak.
– A PhD-met írom. Már csak a disszertációmat kell befejeznem, publikálnom, s megvan a kisdoktori címem.
– Mi a témája?
– A testkép változása a diéta hatására.
– Nem tudom elképzelni szobatudósként.
– Én sem magam, de nem is ez a célom. Egyfajta kapocs vagyok a tudomány és a gyakorlat között. Ez jó, mert lehetővé teszi számomra azt is, hogy az elképzeléseimet a gyakorlatban kipróbáljam. Ne felejtse el, helyzeti előnyben vagyok, hiszen sportolóként, edzőként szereztem saját tapasztalatokat, melyeket a saját szervezetemen próbáltam vagy próbálok ki először, illetve amelyeket az edzéseimen érzékelek, mielőtt nagyobb csoporttal végeztetem. Ezeket összegezve olyan új módszereket lehet kidolgozni, melyeket a tudomány is képes hasznosítani, s egyben a gyakorlatban tökéletesen működnek.
– A súlykontroll valami ilyesmi? Teljesen Béres Alexandra-találmány?
– Igen, én találom ki az általam alkalmazott módszereket. A súlykontroll is ilyen. Sok szakértő segít benne, utazom is rengeteget, hogy nemzetközi tapasztalatokat is gyűjtsek.
– S ez jól működik? Voltak „kísérletek", kontrollcsoportok, ahogy az egy rendes kutatáskor illik?
– Bármit találok is ki, azt saját magamon próbálom ki először, majd természetesen kontrollcsoproton.
– Az ön alkatával lehet, hogy nekem is könnyedén sikerülne…
– Nyilván az alkat is fontos szerepet játszik. Az életmód, az étkezés, a mozgás hármasának optimális megtervezése azonban még fontosabb, mert azzal tudunk változtatni, fogyni, egészségesek maradni.
– A napi diétát is saját magán teszteli?
– Igen. Bár dietetikus, szakács segít, szóval egy teljes csapat készíti a különböző célú diétáinkat, melyek az energiatartalom, a vércukorszint, a szénhidrát és a zsír megfelelő arányán alapulnak. Ez a módszer lényege. És fontos, hogy ehető, mi több, finom is legyen.
– A recept bárki számára hozzáférhető, vagy titkos, mint a Coca Cola receptje?
– Már hogy lenne titkos?! Az egészet megírtam egy könyvben, az interneten hozzáférhetőek a receptek, megrendelhető a diéta. Három fő szakaszra osztom a folyamatot: az első két súlykontrollszakasz a súlycsökkentést szolgálja, a harmadik pedig a súlymegtartást.
– Meg merne esküdni rá, hogy beválik?
– Minden jel arra mutat, hogy igen.
– Láthatóan nem fél a megmérettetéstől, hiszen hamarosan egy ország előtt fog nagy ellenlábasával, Norbival vetélkedni, kinek a módszerével lehet többet fogyni.
– Álljunk meg, ez azért nem egészen így lesz! A cél az, hogy nem én, hanem a rám bízott hat ember nyerjen, vagyis minél többet fogyjon.
– Norbi nem az ellenlábasa? Pedig nemrég még egy tévéműsorban is vitatkoztak, helyenként vádaskodástól sem mentes légkörben.
– Ha ezt így érezte, sajnálom, de biztosan nem az én oldalamról. Én megyek a magam útján, azt csinálom, amit a legjobb szakmai meggyőződésem diktál, s azt minden fórumon a lehető legjobban képviselem. Soha nem voltam perlekedő, kemény ember.
– Ha nem haragszik, azért egy olyan sikeres üzleti vállalkozás felépítéséhez, mint amilyen az ön nevéhez fűződik, termek, termékek, módszerek, könyvek, iskolák, filmek, szóval ehhez kell valami keménység, eltökéltség.
– Az utóbbi stimmel. Eltökélt vagyok, ez igaz. De a keménység távol áll tőlem. Épp ezért nehezen fogadom ezt a frissen jött médianyilvánosságot. Nem szeretnék megkeményedni. Eddig úgy gondoltam, hogy egy szelíd ember vagyok, aki ráadásul, minden látszat ellenére, nem rajong a szereplésért. Nem vagyok „társaság központja" típusú ember. Akkor érzem jól magam, ha hallgathatom a többieket, s nekem nem kell szerepelnem.
– Akkor most ezzel a fellépéssel kinek szeretne bizonyítani?
– Senkinek. Gyerekkoromban a szüleimnek akartam bebizonyítani, hogy én is képes vagyok olyan teljesítményre, amelyre büszkék lehetnek. Aztán a sportolói pályafutásom befejeztével adódtak olyan tapasztalatok, melyeket kamatoztatni tudtam. Ma már csak egyvalami érdekel: amikor én voltam gyerek, egy osztályba két duci kisgyerek járt, ma ez az arány legalább a triplája. Ezen változtatni kell, mert betegesen túlsúlyosak az emberek ebben az országban, s a túlsúly további kórságokhoz vezet. Segíteni szeretnék.
– Valóban sokat tett érte, s nyilván a tévéműsor is számítani fog. Ebben a vállalkozásban a pénz mekkora szerepet játszik? Ha jól tudom, nemrég eladta az edzőtermeit, bár a szakmai vezetést megtartotta; most indult a Súlykontroll portál, rendelhető étkezés… Egyszóval a Béres Alexandra-birodalom nagyon is tudatosan épül.
– Ha pénzt akartam volna keresni, akkor kint maradok Amerikában, ahol profi sportoló voltam, és, nem tagadom, elég jól kerestem. De másra vágytam, így amikor Krisztiánnal, a férjemmel hazajöttünk, az egészséges életmód, a fogyás, a diéta kérdéseiben akartam valami újat produkálni.
– A legsikeresebb ötven nő közé választották. A gazdasági vagy a szakmai sikerei miatt?
– A sikert ebben a kiadványban nem anyagi szempontból közelítik meg, különben garantáltan nem kerülök be az első ötszázba sem. De nagyon megtisztelő, hogy láthatóan elismerik a munkámat.
– De ez mégiscsak egy vállalkozás. Ki benne a gazdasági agy, az irányító?
– Én álmodom, Krisztián pedig a realista. A szakmai munkát én végzem, a férjemé pedig a papírmunka.
– Hány emberrel dolgozik?
– Közvetlenül körülbelül héttel. Ha az edzőtermeket is hozzávesszük, akkor legfeljebb ötvennel.
– Nincs semmilyen rossz érzése a közelgő tévéműsorral kapcsolatban? Ha kiderül, hogy Norbi páciensei mégis jobban fogynak?
– Ez a tévéműsor azért nem gladiátorverseny lesz. Mindketten fogyni vágyó emberekkel fogunk együtt dolgozni, legjobb tudásunk szerint.  De ez egy műsor, tele szórakoztató elemmel, kísértésekkel, szóval ez nem a mi kettőnk párharcáról fog szólni. Legalábbis én semmiképpen nem erre készülök. Engem csak azok érdekelnek, akiket rám bíznak, az, hogy a lehető legjobb eredményt érjem el velük.
– Megenged egy pimasz kérdést: boldog? Szinte mindene a munkáról, a feladatról szól. Ráadásul a munkája jellege is vasfegyelmet követel. Látták már önt valaha is lazának?
– Persze, a családom és a barátaim körében. Bár a munkám borzasztóan leköt, és elég kevés időm jut másra. Nemrég egy magazin fotózott, s azt kérték, legyen olyan fotó, ahogy kirakatokat nézegetünk. Vicces volt, mert azon gondolkodtam, vajon utoljára mikor fordult elő velem ilyesmi.
– Nem is szereti az ilyen laza, kicsit „nőcis" dolgokat?
– Dehogynem! Imádok játszani! A hobbijaim pedig rengeteg örömöt szereznek. Ilyen vagy ennél több a curling (téli csapatjáték jégen csúsztatott kövekkel – a szerk.). A csapatommal nemzetközi versenyeken is indulunk, és remélhetőleg még idén az A ligába is bekerülünk az EB-n. Az például egy igazi játékos sport. Vagy látna a tizenegy hetes boxeremmel, Zoéval, aki egyszerűen egy tünemény. A másik boxer kutyám, Arnold otthon született, nálunk, a nappaliban.
– Ki neveli? Vesznek mellé kutyatanárt?
– Szerintem Zoé is saját nevelés lesz, mint Arnold kutya, aki már megedzett bennünket.