Amikor gólpasszt adtam...

– Hallhatnánk valamit a Fidesz vidékprogramjáról? Amikor önök kormányon voltak, a kert-Magyarország jövőképével ismerkedhettünk. Most a nagybirtokokról esne több szó.
– A Fidesz vidékpolitikájának van egy történelmi gyökérzete és egy történelmi folytonossága. Mi vállaljuk a kisgazdapárt legjobb hagyományait, és képviselni is akarjuk a mai politikai világban. A kisgazdák még aktív csoportja a mi frakciónkban található. Ma két területen kell a Fidesznek világos álláspontot képviselnie. Egyik a birtokpolitika: a nagyüzemi latifundiumokat nem tekintjük olyan termelési egységeknek, amelyek a magyar mezőgazdaság alapját adhatnák, amelyekre a magyar mezőgazdaság épülhetne.
– Akkor tehát a kert-Magyarország?
– A magyar mezőgazdaság törzsét, derekát a középbirtokosságnak kell adnia, egészen pontosan a húsz hektár feletti, családi alapon művelt gazdaságok. A nagybirtokok jelen lehetnek, kiegészítő, ám nem meghatározó jelleggel. A középbirtokok száma ma nálunk nem nő, hanem fogy, holott egész Európában erre a családi alapon működő középbirtokosságra épül a mezőgazdaság. Ezért fontosnak tartjuk, hogy az állam ne adja el a még tulajdonában lévő földet, főleg ne adja el nagy csomagokban, mivel így a kispénzű gazdálkodók nem tudnak hozzáférni.
– Mi a másik pillére a vidékpolitikájuknak?
– A falu. Ma ez a településforma nálunk halódik, vékonyodik, nem tud XXI. századi életkörülményeket biztosítani az ott élőknek, holott Európában a falu a jövő életformája. Bezárják a postákat, körzetesítik az iskolákat, felszámolják azokat az intézményeket, melyek az elmúlt húsz év során az önkormányzatok erőfeszítései révén meg tudtak erősödni. Mi ez ellen tiltakozunk, és a tendenciát meg akarjuk fordítani. Lennie kell postának, orvosi rendelőnek, és legalább alsó tagozatos általános iskolának a falvakban is.
– Közben olyan törvények születnek, melyek visszafordíthatatlanná tesznek a Fideszével szemben haladó folyamatokat.
– Mi a Magosszal mindent megteszünk azért, hogy a romboló törvényalkotásokat hátráltassuk, de nem rettenünk vissza attól sem, hogy köztéri demonstrációkkal parancsoljunk „megálljt” a vidéket sújtó kormányzati politikának. Nincs olyan kátyú, melyből összefogva ne tudnánk az ország szekerét kiemelni!
– Mi az, ami önt ennyire bizakodóvá teszi?
– Én 1988 óta benne vagyok a politikában, és ezalatt azt tanultam meg, hogy kilátástalan helyzet nincs! A rendszerváltáskor reménytelen mezőgazdasági és iparszerkezetű, ráadásul végletekig eladósodott Magyarországot örököltünk meg. Ezt kellett felépíteni. Sikerült, ha nem is a legfényesebben, és azért életképesek vagyunk.
 – Nemrég hazánkba látogatott Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök. Egyes újságok arról írtak, hogy megbeszélésük során valamiféle feszültség támadt. Mi az igazság?
– A francia köztársasági elnök nem szokott találkozni az ellenzék vezetőivel, velem azért találkozott, mert régi baráti viszonyt ápolunk egymással. Hosszú idő óta együtt dolgozunk az Európai Néppárt elnökségében. Meghívott pártjuk október elején sorra kerülő kongresszusára, Párizsba is.
– A társadalomban jelentős feszültség érzékelhető, amit sokan a politikai megosztottságra vezetnek vissza. Van a szocialista pártnak olyan személyisége, akivel az ellenzék parlamenti keretek között békében tudna együttműködni?
– Lehet, hogy van, de ez ebben a pillanatban nem látszik. Egyébiránt a társadalomban nem politikai, hanem szociális feszültségek vannak. A politika azért feszült, mert az élet is feszült Magyarországon. Ha az emberek azt éreznék, hogy jól fut a szekér, a munkájuk nyomán egyről kettőre tudnak jutni, akkor a vitáknak nem lenne akkora jelentősége, mint amilyen manapság. A családok 75 százalékának nincs pénzügyi tartaléka, több millió ember nem tudja hó végén kifizetni a számláit. Minden a politika felé fordul, hogy történjen már valami.
– Akkor a kormányoldalon nem látszik partner az ellenzék számára?
– Mi azt látjuk, hogy volt egyszer egy baloldal, melyet Horn Gyula neve is fémjelzett 1990 után. A régi baloldal helyére „ifjútörökök” léptek, ők szociálisan érzéketlenek, az állami vagyont kiárusítják, a közpénzeket egymásnak osztogatva eltüntetik, a népi szociális baloldal pedig szinte nincs is. Nem látom azokat az embereket a baloldalon, akikkel a szociális problémák megoldásában együtt lehetne működni.
– A Fidesz a közép- és kisvállalkozókat kívánja támogatni a gazdaságban, miközben a globalizált világban kontinensek harcolnak egymással. Ezek a kisebb egységek miként tudnak bekapcsolódni a gigászok harcába?
– Először is ne becsüljük le a saját, magyar piacunkat. A kis- és középvállalkozók szerte a világban a saját piacukon sikeresek. A pékek, a boltosok, a kis üzemek működtetői a gazdaság olyan területein pótolnak hiányt, ahová a hatalmas vállalatok képtelenek bejutni. Ott pedig, ahol tőkeerősek, nemcsak versenyképesek a külföldiekkel, hanem még exportra is futja az erejükből. Románia déli részét ellepték a tőkeerős kis- és közepes olasz vállalkozások, melyek elsősorban családi alapon működnek. Ráadásul a kis- és középvállalkozások sokkal több embernek adnak munkát, mint a multik. Ma Magyarországon ez az arány kétharmad-egyharmad a kisvállalkozások javára. Tőlünk nyugatabbra is úgy van, hogy a nagy hasznot a multik termelik, de munkát az embereknek a kis- és közepes cégek adnak. Soha nem lesz olyan világ, melyet csak a mamutcégek fognak uralni.
– A parlamentben valamikor élénk labdarúgóélet is volt, most mintha „halálosan komollyá” vált volna az ország háza.
– A parlamentnek van futballválogatottja, több párt képviselői alkotják, ám most, hogy a kormány tönkretette a gazdaságot és becsapta, semmibe vette az embereket, nem szívesen keresik egymás társaságát. Pedig én még arra is emlékszem, hogy Keller László MSZP-s képviselőnek gólpasszt adtam… Vagy ott van Gráf József, a mezőgazdasági miniszter, egészen nagyszerű középhátvéd, korábban játszottam is vele egy csapatban. Puch László is kiválóan védett még néhány éve. Mádi László, Varga Mihály, Kósa Lajos tíz kiló mínusszal nagyszerű középpályás volt, Kövér László balhátvédet játszott, Áder János erőcenter, egyszóval kitelne a képviselőkből egy ütőképes focicsapat.
– Van önöknek sikeres futballmúltjuk is…
– Természetesen, Bonnban megvertük a német parlamenti válogatottat 2-0-ra, és kikaptak tőlünk az angol honatyák is 2-0-ra a Fradi-pályán. Még néhány év, és a nálunk felnevelkedő fiatalok az „igazi” fociban is képesek lesznek erre. Én bizakodó vagyok.