Egy finánc, akit szeretnek

– Margaret Thatcher sajtófőnöke hajdan azt mondta, a szóvivő az az ember, aki a díszszemle után halad, s miután a tábornokok és a zenekarok elvonultak, összesöpri a lószart. Szerinte hálátlan ez a foglalkozás, sokszor mások hülyeségéért is vállalnia kell a felelősséget. Egyetért?
– Részben egyetértek, de nem csak erről szól a szóvivői munka. Előfordulnak kellemetlen esetek, s olyankor bizony a szóvivő a világ legmagányosabb embere lehet. Ezért fel kellett készülnöm a legváratlanabb helyzetekre és a legbarátságtalanabb újságírói kérdésekre is. Nem okoz gondot, de van alapja annak, hogy mi seperjük össze a lócitromot a díszszemlék után.
– A Vaslady sajtófőnöke is hozzátette: vannak rejtett szépségei is a szóvivőségnek.
– Igaza volt. A sok szépség egyike az én esetemben az, hogy eredményes testületnél dolgozom. Évek óta teljesítjük, sőt túlteljesítjük a bevételi terveket, eredményesek vagyunk a bűnügyi felderítésekben is, s megtiszteltetés, hogy ezekről én tájékoztathatom a közvéleményt. Mivel régóta viszem a szót a VPOP-nál, megismernek a közértben, a benzinkútnál. Megvannak az előnyei, és némi hátránya is.
– Ez utóbbira kíváncsi lennék.
– A közelmúltban baráti társasággal ünnepeltünk születésnapot az egyik balatoni étteremben. Tizenketten voltunk, s a végén mindenki azt hitte, hogy valaki más rendezte a számlát. El is indultunk az étteremből, mire az egyik pincér utánam kiáltott: Elnézést, Sipos úr, a számlát még nem fizették ki! Mindezt a város kellős közepén, a zsúfolt étterem vendégeinek füle hallatára. Az én arcomat ismerték a társaságból…
– Éppen ezért talán azzal is nyugtatták már üzletekben: Sipos úr, ebből nyugodtan vehet, nem csempészáru!
– Ez gyakori élményem. A múlt héten az egyik borfesztiválon elhangzott, hogy a hamis bort árulók álljanak félre, mert megjött Sipos Jenő!
– Néha showman-ként is feltűnik: kezdőrúgást végez amerikaifoci-meccsen, zsűritag szépségversenyeken és így tovább. A minap pálinkafesztiválra várták.
– Ezúttal az újszilvási pálinkafesztiválon tartottam előadást az új pálinkazárjegyekről. Az eddigi negyvenkettő helyett csak háromféle zárjegy lesz. Kettős szerepben voltam jelen, a pénzügyőrség szóvivőjeként és a Magyar Pálinka Lovagrend tagjaként. Utóbbi tisztemben mindig elmondom, jobban örülök, ha jeles alkalmakkor whisky helyett hazai pálinkával kínálnak meg.
– Máris eleget tett lovagrendi kötelezettségeinek. Tudomásul veszi, hogy e szórakoztatóipari szereplések kötelező tartozékai a munkájának, vagy lubickol e szerepkörökben is?
– Azért nem mindent vállalok el. Ha egy felkérés nem egyeztethető össze a hivatásommal vagy a személyemmel, nemet mondok.
– Létezhetnek ilyen felkérések is?
– Az egyik jótékonysági rendezvényhez hívtak díszvendégnek. Szerencsére időben kiderült, hogy az esemény egyik szervezője ellen a Vám- és Pénzügyőrség eljárást folytat valamilyen ügyben. Ezért, ha csak tehetem, hasonló esetekben előre tájékozódom. A sporthoz kapcsolódó rendezvényeken viszont szívesen részt veszek. Tapasztalom, sokszor a szervezőknek is jó, hogy ott a Sipos Jenő, mert akkor minden rendben van…
– A hetvenes években az volt a szokás, hogy a fináncok egy hektoliter zugpálinka megtalálása után kaptak háromszáz forintot. Ma mennyi jár nekik egy-egy csempészszállítmány, egy illegális pálinkafőzde vagy egy adócsalás felderítéséért?
– Ma a nagy értékű kábítószer vagy milliárdos csalás felderítéséért az ügyes kollégát az országos parancsnok, kiemelt ügyekben esetleg a pénzügyminiszter megjutalmazza.
– Mondják, rablóból lesz a legjobb pandúr. Fordítva is működik a dolog? Mivel mindent tud a csempésztrükkökről, el tudna-e rejteni úgy csempészárut egy autóban, hogy kollégái ne találják meg?
– Nem nagyon, hiszen tökéletes röntgenberendezéseink, kábítószer- és cigarettakereső kutyáink vannak. Gyakori, hogy egyvalamit keresünk, de mást találunk. Kollégáimnak köszönhetően én sem úsznám meg a csempészést. Elképesztő esetek vannak. Utas műlábában és rokkantkocsiban is találtak már elrejtett cigarettát, a kisgyerek kedvenc babájában leltek kábítószerre. Az volt a gyanús, hogy a szülők mindenképpen rá akarták fektetni a gyereket a babára, hogy aludjon el rajta. Szimat kell és megérzés, ezt nem is lehet tankönyvekből megtanulni. Jó érzékkel dolgoznak a kollégáim, akit ők félreállítanak, annál van valami.
– Az olasz vadászoknál például gyakran vannak itáliai éttermekbe szánt védett madarak tetemei?
– Szinte kivétel nélkül olaszoknál találunk kilőtt védett madarakat jégládában, táskában. A legnagyobb fogás az udvari vámhivatal munkatársainak köszönhető: néhány évvel ezelőtt egy kis kamionban tizenkétezer, Magyarországon kilőtt madár tetemét találtak. Élő madarakat, cerkófmajmokat, teknősöket is próbáltak már átcsempészni a határon.
– Vannak-e még kábítószernyelők?
– A csempészek az utóbbi időben inkább más módszerekhez folyamodnak, közúton, nagyobb mennyiségben hozzák be a drogot. Az utóbbi időszak egyik legérdekesebb kábítószer-felderítése az volt, amikor a nyomozóink egy családi házban Afganisztánból származó, heroinnal átitatott szőnyegekre bukkantak.
– Egy ideje különleges röntgengépek vizsgálják a csomagokat Ferihegyen, kimutatnak fegyvert, ékszert, drogot, védett állatokból készült terméket. Ez utóbbi alatt gondolhatok tigrisheréből készült potencianövelő szerre is?
– Ez a gyógyszerekkel kapcsolatos történetekhez tartozik. Ferihegyen lepleződött le egy hetvenéves úr, akinél több ezer Viagra tablettát találtunk. Azt mondta, saját használatra hozta. A védett állatok és a belőlük készült termékek, például kígyóbőr táska, kígyópálinka, elefántcsont tárgyak csempészését nemzetközi egyezmény tiltja. Gyakran foglalunk le ilyeneket, főleg repülőtereken.
– Hírlik, hogy egyre több, a magyarok által Szlovákiában vásárolt és szlovák rendszámmal ellátott gépkocsi fut a hazai utakon.
– Igen, feltűnt, hogy Észak-Magyarországon sok szlovák rendszámú gépkocsit vezetnek magyarok. Nem lenne baj, ha legális, bejelentett, adózó gazdasági tevékenységet folytatna az a Szlovákiában bejelentett magyar cég, társaság, amelynek nevében ott gépkocsit vásároltak. A magyar vevők kollégiumokba, magánszállásokra vannak bejelentve Szlovákiában, nem életvitelszerűen élnek ott, a gépkocsival szinte kizárólag Magyarországon közlekednek. Várjuk a szlovák társhatóság tájékoztatását ezekben az ügyekben, s ettől függnek a további itthoni lépések.
–  És amin már túlestek: említene néhány leget a lefoglalt csempészáruk toplistájáról?
–  Cigarettában háromszázmillió forint értékű volt a legnagyobb fogás, egyetlen kamionba rejtették el. Ma az ötven-hatvan milliós csempészszállítmányokra fel sem kapjuk a fejünket. Csúcstartó a kéttonnás marihuánafelderítésünk, ami akkori piaci áron hat-nyolcszáz millió forintot ért; heroinból száznyolcvan kilót találtunk egyszerre, értéke egymilliárd forint lett volna, ha piacra kerül. Néhány hónapja kétmilliárd forint értékben találtunk női táskát az egyik fővárosi piac melletti raktárban. Ma már a piaci standok helyett raktárakat igyekszünk felderíteni. A piacokon mindig működik a hírlánc, a vám- és pénzügyőrök megjelenésekor a piacokon azonnal megszólal a hangosbemondó: Jönnek a vidéki rokonok! Forró lángos érkezett! Ezekből a kódmondatokból minden piacos tudja, megérkeztek a vámosok…