Csak kívülről csillogó a televízió

– Szilágyi János egy önnel készített interjú után azt mondta, a vagánynak, lazának várt Sebestyén Balázstól olyan mély filozófiai gondolatokat kapott, hogy ő egyszerűen nem kapott levegőt. Mit szól hozzá?
– Különösképpen semmit. Örülök, hogy így gondolja, s újat tudtam neki mondani.

– Számomra viszont az az új ebben, hogy félreismerték.
– Ez nem félreismerés. Egyszerűen arról van szó, hogy a kereskedelmi televíziókban az ember csak az egyik arcát képes megmutatni. Az esti főműsoridőkben nincs helyük filozofikus gondolatoknak, olyankor a nézők szórakozni szeretnének, kikapcsolódni, pihenni, nevetni, s nekem az a dolgom, hogy ezt az igényüket kielégítsem.

– Ezzel együtt mintha kilógna a sorból. Távolságtartással kezeli a bulvársajtót, mintha tudatosan ügyelne arra, hogy ne kopjon el a képernyős arca, s ne váljon hiteltelenné. Szóval, nem celebtípus.
– Nem szeretek a bulvárújságokban szerepelni, nem tartozom azok közé, akik megmutatják a hálószobájukat, és elárulják, kinek készítenek kakaót reggelente.

– Ezért sem vállalt táncos szerepet a legutóbbi Szombat esti lázban?
– Hívtak, szép pénzt ígértek, de úgy döntöttem, nem megyek sem táncolni, sem vacsoracsatázni. Hozzáteszem, semmi bajom ezekkel a programokkal, de azt gondolom, menjenek azok, akik ilyen típusú műsorokban szeretnének szerepelni, én műsorvezető vagyok, nekem más a feladatom.

– Az RTL Klub vezetői nem vették rossz néven, hogy szombat esténként nem tett tánclépéseket, mondjuk, Südi Iringó oldalán?
– Tiszteletben tartották az elhatározásomat, tudják, nem vagyok az a típus, aki mindent elvállal a képernyős szereplésért. Tisztában vannak azzal, hogy nem is állna jól nekem egy ilyen szerep. Megvannak azok, akiknek sokkal jobban áll az ilyesmi.

– Az argentin dzsungelben azért ott volt, igaz, a pult innenső oldalán állt.
– Szóba sem került, hogy dzsungellakó legyek, első perctől műsorvezetőként gondoltak rám.

– Mondhatni, hogy a vadonban debütált Vadon Jánossal, aki a Danubius Rádió reggeli programjában is műsorvezető társa lesz januártól. Talán ez a duett adta az ötletet a rádiózáshoz?
– Erről a reggeli műsorról lassan már egy éve tárgyalunk a rádióval.

– A Danubius cserkészte be?
– Ők kerestek meg, hiszen amióta két-három éve eljöttem a rádiótól, azóta kerülgetjük egymást, miként tudnánk ismét együtt dolgozni.

– A kívülálló számára hosszúnak tűnik ez az egy év a tárgyalásaik kezdete óta. Lehet, hogy sikeres és befutott televíziósként eleinte teljesíthetetlen feltételeket támasztott?
– Bonyolult és összetett egy ilyen tárgyalási folyamat, sokat kellett egyeztetni, s persze voltak feltételeim, de a jelek szerint ezek nem bizonyultak teljesíthetetlennek.

– Mihez ragaszkodott majdani rádiós műsorvezetőként?
– Többek között például ahhoz, hogy ott is a saját csapatommal dolgozhassak.

– Nyilatkozta, hogy januártól forradalmasítja majd a rádiózást. Feltűnő belépő...
– Ezt biztos, hogy nem mondtam, talán az újságíró használt színezéket. Semmilyen rádiós forradalomra nem készülünk, manapság ilyent már nem is lehetne csinálni, hiszen nincs új a nap alatt. Hallgatott, szórakoztató, vidám reggeli rádióműsorra készülünk.

– Bestsellerré vált könyvében azt írta, hogy amikor először televíziózott a zenecsatornán, úgy látta, kellett egy helyes tini fiú, aki aranyosan mosolyog, tud szeretni valóan hülye lenni, s rajonghatnak érte a bakfislányok. Most vajon mi kell a rádiómikrofonhoz Sebestyén Balázsból?
– Talán az, amit a nézők láttak belőlünk Vadon Janival a Celeb vagyok, ments ki innen! című műsorban. Szórakoztatóak legyünk, viccesek, önironikusak.

– Azt hinné az ember, hogy már mindent bezsebelt sikerben, népszerűségben, s nyilván anyagilag is jövedelmezett a tévés karrierje. Ám ahelyett, hogy élvezné mindennek az előnyeit, nem nyugszik, s hajnalonként rohan majd a rádióstúdióba.
– Mindig hajt valami, most például az, hogy befogjuk egy másik rádió másik műsorvezető párosát. Nagy feladat felzárkózni és valami mást nyújtani a hallgatóknak.

– Visszahallottak már valamit Bochkoréktól az indulásukkal kapcsolatban?
– Nem, de nem is kívánunk ezzel foglalkozni, s nem is nyilatkoztuk, hogy le akarjuk győzni őket. Ez a reggeli rádióműsor számunkra egy nagy lehetőség.

– Mi lesz a képernyős szerepléssel januártól?
– Számomra ugyanolyan fontos a televíziózás, mint eddig, s nem is szeretném elhanyagolni.

– Ugyanezekkel a műsorokkal marad a jövőben is az RTL Klubnál?
– Ez mindig a csatorna döntése, előre nem tudom. A széf biztosan lesz, s elképzelhető, hogy folytatódik a Celeb vagyok.

– Remek évet tudhat maga mögött. Talán pályafutása csúcsára jutott. Ön is így gondolja?
– Ez nem is csúcs, hanem állapot. Készítettünk egy sikeres műsort, amit szeretnek, néznek. Csúcsév helyett inkább sikeres esztendőn vagyunk túl. Ezt is lehet fokozni: új kihívásokkal kell szembenézni, új műsorokat kell kitalálni. Nem gondolom, hogy a csúcson lennék, azt sem tudom, mit jelent ez valójában.

– Például azt, hogy megválogathatja, mit vállal el és mit nem.
– A csatornán nem adnak olyan műsorokat, amelyek nem lennének számomra megfelelőek. Eleget dolgoztam ezért a pozícióért, amely nem egyszerűen végrehajtó szerepkört jelent. Ma már ott tartok, hogy kikérik a véleményem, mit csinálnék szívesen, sőt komoly beleszólásom van a műsorokba, miként lehetne azokat még jobban összehozni.

– Könyve olvasóitól azt kérte, ha kilátástalan a helyzetük, kiszolgáltatottak, üssék fel könyvét, s abban keressenek vigaszt és megoldást. Lehet, hogy olykor bele kell majd lapoznia saját kötetébe?
– Ha úgy is alakulna, saját könyvem gondolatai bennem vannak. Kétségtelen, hogy sok megszívlelésre méltó gondolat van a kötetben, ami erőt adhat másoknak, de nemcsak tőlem, hanem beszélgetőpartnereimtől, nálam bölcsebb és okosabb emberektől.

– Folytatja majd önnél bölcsebb és okosabb emberekkel készített interjúit újabb könyvben?
– Egyelőre nem, az első is egy lelkiállapot eredménye volt.

– Vajon lefordítják szlovákra a könyvét? El lehetne önt adni szlovákul?
– Nem tudom. Tizenkét éve érettségiztem szlovák nyelvből, de jól emlékszem még a nyelvre. Versenyszerűen birkóztam, s jelentkeztem a budapesti szlovák  gimnáziumba, ahol sportosztályt szerveztek. A középiskola igazgatója azt mondta, csak akkor indulhat a sportosztály, ha az oda jelentkezők megtanulnak szlovákul. S egyszer csak ott ültem egy szlovák tanítási nyelvű általános gimnáziumban, s elkezdtem szlovákul tanulni.

– Magyarul vagy szlovákul, de milyen címet adna eddigi életének, eddigi, tizenegy éves pályafutásának?
– Fogalmam sincs.

– Másként kérdezve, hogyan minősítené ezt az időszakot?
– Sűrű, tapasztalatokban, emberismeretben gazdag évtizedet hagytam magam mögött.

– Adódott pillanat, amikor azt mondta, abbahagyja?
– Sokszor. Mindenkinek vannak ilyen pillanatai, aki kereskedelmi televízióban dolgozik. Csillogó, szép dolog mindez kívülről. Belülről nem az. Az ember ilyenkor vesz egy nagy levegőt, és csinálja tovább.

– Mi a legfontosabb önnek az új évben?
– Talán a további lelki fejlődésem...