Növekedés megszorítások nélkül

– Az elmúlt napokban ismét a figyelem középpontjába került Bokros Lajos, olyannyira, hogy még miniszterelnökként is felvetődött a neve.
– El is utasítottuk a többi parlamenti párttal egyetemben, kivéve természetesen az őt jelölő frakciót.

– Biztos, hogy jól tették? A következő választásokig elvégezte volna a „piszkos munkát”, s önöknek már csak a népszerű intézkedéseket kellett volna meghozniuk.
– Mindig vannak olyanok, akik arra intenek, hogy ha lehet, most ne vállaljuk a kormányzást, mert nem hálás idők következnek. Ám ha egy politikus komolyan gondolja, hogy a köz érdekében tevékenykedik, nem azt kell mérlegelnie, hogy kedvező-e a széljárás, hanem vállalnia, amivel a választópolgá-rok megbízzák. S lehet, hogy ez az idő már nincs is messze.

–  Arra gondol, hogy az uniós választásokkal egy időben  országgyűlési képviselőkre is voksolhatnánk?
– Pontosan.

– S van erre lehetőség?
– Ha március végéig az Országgyűlés feloszlatja magát, akkor igen.

– Nem a jogi szabályozásra gondolok elsősorban, hanem a politikai realitásra.
– Ez nehéz kérdés. Az MDF-en és az SZDSZ-en múlik. Az előbbi eddig támogatta, az utóbbi nem. Ám még változhat a véleményük, csupán be kell látniuk, hogy nincs értelme annak, ami most folyik. Döntések nem születnek, a válság pedig mélyül. Ki kell írni a választást, a kampány során a polgárok megismerik a pártprogramokat…

– … a Fidesz pedig nyer.
– Azért ennél óvatosabban fogalmaznék.

– Nincs olyan közvélemény-kutató, aki ne ezt jelezné. Mégpedig nagymértékben.
– Én azért mégsem vennék rá mérget. Először is nem tudjuk, mikor lesznek a választások, idén vagy jövő tavasszal, s addig bármi történhet. Másrészt a közvélemény-kutatás soha nem választás. Sokan vannak, akik más választ adnak a közvélemény-kutatónak és mást ikszelnek a fülkében.

– Bizonyára a 2002-es választási előrejelzésekre gondol… Ám tegyük fel, hogy mégis nyernek. Azonnal meg kell birkózniuk egy államcsőddel.
– Talán mégsem.