Minden tolvaj rendőrtől féljen!

– Főkapitány úr, engedje meg, hogy átnyújtsam az újságírói „nyomozásom” nyomán született könyvet, a Rejtőzködő gyilkosok című kötetet.
– Köszönöm az ön, a Szabad Föld, valamint a Geopen Kiadó rendőrséget segítő munkáját a felderítetlen gyilkosságok történetének közzétételében.

– Szívesen tettük. Annál sajnálatosabb, hogy a megírt gyilkosságok közül mind ez idáig egynek a tettese sem került rács mögé.
– A gyilkosok közül valóban nem, ám időközben több eltűnt személyről kiderült, hogy ők is emberölések áldozatai, és az elkövetőik közül volt, aki horogra akadt. Ami pedig a felderítetlen gyilkosságokat illeti, azt is eredménynek tartom, ha az elkövetők nem nyugodhatnak meg, mert tudják, hogy aktájuk nem a szekrény mélyén porosodik.

– Ez viszont nem vigasztalja az áldozatok hozzátartozóit, akiknek jogos kívánalmuk, hogy szerettük gyilkosa bűnhődjön a tettéért.
– A nyomozókon ez nem múlik, gondolom, ön is ezt tapasztalta.

– A nyomozókon valóban nem, ám a felderítéshez kevés a szándékuk.
– Mire gondol?

– A lehetőségeikre. Az életvédelmi nyomozók többségét az újabb gyilkosságok felderítése annyira lefoglalja, hogy sem energiájuk, sem idejük nincs döglött aktákat bogarászni.
– Ez sajnos valóban így van. Mégsem tartom reménytelennek ezen ügyek felderítését, hiszen egyebek között az egyre korszerűbb technikai lehetőségek, például a DNS-vizsgálatok segítségével közelebb kerülhetünk a ma még rejtőzködő gyilkosokhoz is.

– Reménykedjünk tehát. Egyébként azt nem tartja különösnek, hogy az annak idején nagy port felvert maffiagyilkosságok elkövetőiből sem sikerült egyetlenegyet sem felderíteniük?
– Ezek az ügyek sem évültek el, nyomozóink dolgoznak a felderítésükön.

– Josef Rohac, akinek az ujjlenyomatát az Aranykéz utcában robbant bombán találták meg, már több mint egy éve élvezi a vendégszeretetüket. Tudna valamit mondani arról, van-e eredménye a kihallgatásainak?
– Rohac esetleg összefüggésbe hozható a Seres Zoltán elleni egyik, egyébként sikertelen merénylettel. Ennél többet a nyomozás érdekében most nem mondhatok.

– Említette a DNS-vizsgálatokat. Ez valóban nagy lehetőség a nyomozóknak, ám közülük számosan panaszkodnak a vizsgálatok többségét végző Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézetre, mondván, hogy hosszú hónapok, néha több mint egy év múltán kapják meg a vizsgálat eredményét. A másik oldalról viszont olyan hangokat hallani, hogy a rendőrség százmilliókkal tartozik az elvégzett munkáért.
– Nem hinném, hogy Magyarországon a rendőrség a legrosszabb fizető. Elő-előfordulhatott, hogy nem utaltuk rögvest a számla ellenértékét, amikor vastagon fogott a ceruzájuk, de arról nem tudok, hogy hatvan napon túli elmaradásunk lett volna.

– Hogy érti azt, hogy vastagon fogott a ceruzájuk? Azt, hogy többet számoltak az elvégzett munkáért, mint amennyit a jogszabály enged?
– Erről szó sincs. Csupán arra utaltam ezzel, hogy amikor a szakértés a rendőrség berkeiből közvetlenül a minisztérium fennhatósága alá került, megemelkedett a díjuk, nem is kevéssel.