Barkácsoljuk az agyunkat!

– Mondják önre, hogy szélhámos?
– Minek is tagadnám, az elején gyakran előfordult. Korábbi munkahelyemen, az ORFI-ban a kilencvenes évek elején többen is megjegyezték, hogy becsapom az embereket, kihasználom a hiszékenységüket. Az idő azonban engem igazolt. Azóta több volt kollégám lett agykontrollos, mivel a saját maguk által megtapasztalt eredmények meggyőzték őket. De a kezdeti bizalmatlanságot is meg tudom érteni, hiszen a rendszerváltással sok olyan parapszichológiával, természetgyógyászattal kapcsolatos módszer tódult be az országba, ami korábban tiltottnak számított, és nem volt könnyű érvényt szerezni nekik.

– Ezek közé tartozott az agykontroll is?
– Igen. Sokan nem hittek abban, hogy ellazult állapotban képesek vagyunk hatni gondolatainkkal a testünkre, az immunrendszerünkre. Nemrég zajlott egy tudományos felmérés azok körében, akik elvégezték a tanfolyamot. Kiderült, hogy a válaszadók többsége ritkábban betegszik meg, kevesebb gyógyszert szed, valamint sokkal energikusabbak és jobb a hangulatuk.

– A módszernek köszönhetően?
– Egyértelműen. A feszültség levezetésére legjobb a relaxáció, az ellazulás. Érdemes elvégezni az úgynevezett gondolat-nagytakarítást is, vagyis mellőzni a negatív hatású szófordulatokat. Találkoztam olyan magyar hölggyel, aki sokszor mondta: „orrvérzésig dolgozom”. Gyakran vérzett az orra. Amióta nem mondja, nem vérzik.

– És mi történik, ha „torkig van” az ember?
– Annak torokprobléma lehet a következménye. Tudományosan igazolt, hogy a szavak mérhető szervi reakciót okoznak. Létezik olyan mentális technika is, mely által néhány hét alatt végleg megszüntethető a migrén. Az alváskontroll eredményei pedig azok számára jelentenek sokat, akik folyamatos álmatlanságban szenvednek.

– Mindezeket példákkal is alá tudja támasztani?
– Rengeteg e-mailt kapok, az emberek megosztják velem a sikertörténeteiket. Jeles lett a bizonyítványa egy diáknak, pedig tavaly megbukott. Meggyógyult egy nagybeteg, holott már lemondtak róla az orvosok. Ezek a beszámolók engem is lelkesítenek.

– Saját életében vannak-e sikertörténetek?
– Természetesen. Például az Agykontroll című könyv hazai sikere. Hét testvérem közül az Ausztráliában élő nővérem takarítás közben levert a könyvespolcáról egy angol nyelvű kiadványt, ami az agykontrollról szólt. Nem hitt az efféle varázslatokban, csupán azért olvasta el, hogy hátha talál benne valami ötletet, amitől gyerekei hatékonyabban tanulhatnak. Másnap véletlenül megpillantott egy agykontrolltanfolyamra invitáló hirdetést az újságban és nyomban beiratkozott. Fokozatosan változott meg a véleménye, mígnem felhívott telefonon: „Lacikám, tudom, hogy hihetetlen, mégis igaz!”

– Azonnal meggyőzte a nővére?
– Olyannyira, hogy én is elvégeztem egy tanfolyamot Svájcban, és megtapasztaltam, hogyan működik a módszer. Bátyámmal és sógornőmmel lefordítottuk a könyvet. Kölcsönkértem egymillió forintot a kiadásra, és az utcán kezdtem el árusítani a példányokat. Alfa állapotban jött az ötlet, hogy levelet kellene írnom Vitray Tamásnak, aki meg is hívott a műsorába. Aztán a televíziós szereplés meghozta az országos népszerűséget.

– Hát ilyenek a véletlenek…
– Nem hiszek a véletlenekben. Életünk a szabad akarat és a sorsszerűség furcsa keveréke. Nekem többször is megadatott, hogy lássam korábbi önmagamat. Egyik alkalommal francia szerzetesként tűntem fel, amit később egy tanítványom igazolt is. Róla szintén hipnózisban derült ki, hogy francia apáca volt, és ismerte azt a szerzetest, akit előző életemben én személyesítettem meg.