Jó lenne tétlenül élni!

– Fekete Mártonhoz van szerencsém?
– Csak a legritkább esetben mutatkozom be így. 1963 és 1966 között Münchenben, a Szabad Európa Rádiónál dolgoztam, ahol mindenkinek álnevet kellett használnia. Nem akartuk ugyanis, hogy Magyarországon élő hozzátartozóink kellemetlen helyzetbe kerüljenek miattunk, és így titkoltuk el azt a tényt, hogy a kommunista rezsim ellenségeinek a szekerét toljuk. Persze a titkosszolgálat pontosan tudta, melyik álnév mögött ki rejtőzik.

– Akkoriban véresen komoly dolgok voltak ezek, a mai generáció csak mosolyog rajtuk…
– Hajdani munkatársam, Kasza László nemrég nyilvánosságra hozta azoknak a névsorát, akik a pártállam felderítő részlegének beépített emberei voltak a Szabad Európa Rádiónál. Magam is meglepődtem, hány kolléga szerepel a listán, akikkel jó viszonyban voltam, és nem gondoltam róluk, hogy az ÁVO-nak jelentenek. Az álnevemre visszatérve még annyit: amikor édesanyám 1965-ben meglátogatott Münchenben, az útlevéligényléskor nem hivatkozhatott arra, hogy a fiával, a SZER munkatársával, Sárközi Mátyással szeretne találkozni, hiszen engem Fekete Márton néven ismerhettek a hallgatók. Inkább azt mondta: csak azt tudja rólam, hogy Münchenben élek, és valahogy majd kinyomozza a munkahelyemet, amikor már odakint lesz.

– Fölöttébb érdekes az ön helyzete, mivel kétlaki életet él. Hogyan határozná meg a helyzetét: külföldi magyar író vagy magyar író külföldön?
– Régen megállapított tény, hogy a Magyarországon élő író és a külföldön élő magyar író egyaránt része a magyar irodalom összességének. Hogy pontosan miről is van szó, arra angol példákat hoznék. Az angol írók egy része nem szerette szülőhazája időjárását, a vízszintesen zuhogó esőt, a napsugár nélküli nyarakat, ellenben fölöttébb kedvelte a mediterrán életformát, a kellemes hőmérsékletű tengert és a jó konyhát. Éppen ezért többen a francia Riviérára vagy a görög szigetekre költöztek, köztük Graham Greene, Anthony Burgess, Somerset Maugham, Lawrence és Gerald Durrell, Robert Graves. Attól, hogy ott írták a műveiket, még az angol irodalom teljes jogú tagjai maradtak. Angliába jöttek más nemzetiségű írók is, akik anyanyelvüket szinte elfelejtve lettek angol írók, közöttük a lengyel Joseph Conrad, az indiai Salman Rushdie vagy a magyar Koestler Arthur.

– És a többi magyar?
– A magyar írók és értelmiségek kis csapata igazán 1956-ban erősödött meg, noha első egyedei még a nagy elvándorlások idején, 1936-ban és 1947-ben kerültek a szigetországba. Kezdettől fogva voltak klubjaik, egyesületeik, melyek az 1956-os magyar forradalom után kitelepülőkkel új lendületet vettek. A már ott tartózkodó Cs. Szabó László kicsit meg is ijedt attól, hogy több ezer magyar író tart nyugatra. Rajta kívül Szabó Zoltán, Tábori Pál, Tábori György, Mikes György volt ismert Angliában, majd csatlakozott hozzájuk Határ Győző. Aztán kinőtték magukat azok is, akik már az emigrációban kezdtek verseket, novellákat írni. Legtöbben hűségesek maradtak a magyar nyelvhez, ahogyan én is.