Elkerült skatulyák

Amint belép a Pesti Színház aulájába, máris megtelik vele a tér. Kávét hoz, mosolyog, gesztikulál, vibrál. Vérbeli színésznő, akit – mint a Ruttkai-gyűrű is mutatja – nagyra tart a Vígszínház társulata.

– Minek köszönhető, mit jelent ez az elismerés?
– Erről persze a kollégákat kellene megkérdezni – szabadkozik. – Ha én szavazok hasonló helyzetben, mindenképpen az évad teljesítményét teszem mérlegre. Azért is örülök ennek a gyűrűnek, mert számomra nagyon fontos a kollégák megbecsülése. Nem vagyok magánzó fajta, szeretek társulathoz tartozni. Furcsa helyzetekbe keveredünk egymással a színpadon, ugyanaz a színész egyszer az apám, másszor a férjem, harmadszor a szeretőm. Olyan szerepek találtak meg mostanában, amelyekkel eddig kevés alkalmam volt találkozni. Így más dolgokat mutathattam meg magamból. Szűk skatulyába eddig sem szorítottak bele, ilyesmitől nem szenvedtem. Ám többnyire győzedelmes, mindent elsöprő erejű, olykor romboló figurákat alakíthattam, mostanában viszont esendő karaktereket is játszhatok, és ennek örülök.

– A Mikve című darabban például, ami egy rituális fürdőben játszódik, nyolc nő uralja a színpadot…
– Már a harmadik olyan előadásnak lehetek a részese, mely a nőkre épít. Igaz, a fiúk néha szörnyülködnek, hogy te jó ég, mi mehet ott, de mi, lányok – nézzék el, hogy most hazabeszélek – nagyon összetartunk, remekül egymásra hangolódunk.

– Otthon is nőuralom van?
– Erről meg Zoránt, a férjemet kéne megkérdezni – nevet. – Igaz, hogy erősebb a női vonal, hiszen nemcsak az anyukám, a lányom és én élünk együtt, de még az egyik kutyánk is lány. Mégsem tűnik úgy, hogy Zorán megfélemlítve érezné magát. Sőt élvezi a dolog előnyeit. Ha ő megszólal, az nagyobb erővel bír, mint a mi „kórusunk”. Egyébként ő nagyon figyelmes.

– Ne tagadjuk: bizonyára sokan irigylik öntől, hogy Zoránnal élhet. Egy olyan énekessel, aki élő legenda, ráadásul a dalai különösen alkalmasak arra, hogy felkavarják a női szíveket.
– Erre nagyon pimaszul tudnék csak válaszolni. Ha irigyelnek, az jó, hiszen valamit mégis tudhatok, ha ő velem szeret élni… Nincsenek botrányaink, nem szerepelünk bulvárlapokban. Nem mondom, hogy békés, de isteni jó élet a miénk.

– Mekkora szerepe van a családi életükben az ebeknek? Köztudott, hogy nagy szenvedéllyel látja el a menhelyi kutyák nagykövetének tisztét.
– A kutyák nálunk családtagok, mióta az eszemet tudom, mindig is hozzátartoztak az életemhez. Ha már létezik az ember számára az a lehetőség, hogy olyan nagyszerű társa lehet, mint egy kutya, akkor bolondság volna nem részesülni ebben az örömben. Egy extraadag szeretet, amihez így hozzájuthatunk. Két kutyánk van, Ribizli, a bentlakásos, és Dió, a komondor, akit örökbe fogadtunk.