Thália az új fesztivál

– Éppen három évtizeddel ezelőtt, 1981-ben született a magyar kultúra legrangosabb, nemzetközi hírű rendezvénysorozata. Mi motiválta a Budapesti Tavaszi Fesztivál alapítóit?
– Egy kormányzati döntés alapvetően turisztikai céllal hívta életre, hogy a szezonon kívüli időszakban segítsen megtölteni, főként külföldiekkel, az akkoriban épült Duna-parti szállodákat. Egyrészt szerették volna megmutatni a világnak a magyar művészeket, másrészt jó apropót jelentett a rendezvény a világháborúk és 1956 után külföldre menekült és kint ismertté vált zenészek ünnepélyes hazacsábításához.

– Sikerült a terv?
– Igen, erre az alkalomra tért haza először például Szász Endre, Cziffra György, Victor Vasarely és Amerigo Tot.

– A turisztikai szakma is jól járt?
– Mára a fesztivállátogatók harmadát teszik ki a külföldiek, akik általában 4-5 csillagos szállodában laknak, étteremben esznek és vásárolnak is. Nemzetközi összehasonlításban a mi jegyáraink lényegesen olcsóbbak. Ha egy külföldi eljön Magyarországra akár csak egyetlen programra és közben néhány napot nálunk tölt, mindez annyiba kerül neki, mintha odahaza nézné meg ugyanezt az előadást. Számításaink szerint a külföldiek a három-négyszeresét hozzák be annak az összegnek, amit a fesztivál támogatásként kap állami pénzből. Egyébként a kiadások felét állami költségvetésből fedezzük, a másik felét szponzorok segítségével. Kevesen tudják, miről szól Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjében ez a sor: „Új műsorhoz új férfi kell!” Ezt éneklik az orfeumban dolgozó görlök, ami örök érvényűen nekünk annyit jelent, hogy az új előadáshoz meg kell keresni az új szponzort is.

– Ha már pénzről beszélünk: idén mennyibe került nálunk a legdrágább jegy?
– A Maggio Musicale Fiorentino zenekar Zubin Mehta vezetésével a Művészetek Palotájában lépett fel, a legjobb helyekért 22 ezer forintot kellett fizetni. Hangsúlyozom, ez a plafon – többnyire már néhány ezer forintért kaphatók jegyek, hiszen az árakat a 70 százaléknyi hazai közönség fizetőképes keresletéhez kell igazítani.

– És mennyit kérnek a fellépő komolyzenei „sztár” előadók?
– Ezek üzleti titkok. Annyit elárulhatok, hogy a csúcshonoráriumok átlagosan 10 és 50 ezer euró, tehát 2,8 és 14 millió forint között mozognak, de akadnak persze kiugró esetek, ennél borsosabb árral.

– Nehéz megszerezni a „nagyokat”? Ha vállalják a fellépést, mennyi időt töltenek nálunk?
– A neves előadók általában két-három évre le vannak kötve, ennyivel kell nekünk is előregondolkodnunk, és személyes kapcsolatot kell tartanunk a partnerekkel, a művészeket képviselő ügynökökkel. A „nagyok” általában az előadás előtti napon érkeznek, és a fellépés utáni napon utaznak el. Itt-tartózkodásukkor személyi tolmács kíséri őket. Egyes művészek kifejezetten igénylik, hogy a szabadidejükben is „szórakoztassuk” őket, mondjuk, együtt vacsorázzunk.

– Mennyire határozta meg az elmúlt 15 évben a fesztivál programkínálatát az ön ízlése?
– Óhatatlanul mindenki rányomja a bélyegét arra, amit csinál az életben. Rajongok az operáért és a komolyzenéért, igyekeztem ezekben a műfajokban magas színvonalú produkciókat megszerezni. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy sokfajta érdeklődésű fesztiválbarátnak kell eltalálni az ízlését.