Jöhet az őrségi nyugalom

– Elhozta a nyár számodra a megérdemelt pihenést?
– Hároméves hajtás végére érkeztem. Hosszú menetelés volt, meg sem álltam közben. Tényleg megérdemelt a pihenés. Igaz, nyáron vár rám néhány fellépés a Centrál Színházzal Keszthelyen, de azt nevezhetjük kikapcsolódásnak is, hiszen Neil Simon Pletykafészek című komédiájában játszani valóságos felüdülés. Egyébként pedig lesz időm átgondolni az ügyeimet és rendezgetni a haditerveimet. Azt mondják, egy tíznapos léböjtkúra után megsúgja a szervezet, hogy mire van szüksége. Talán valami hasonlót én is elérhetek, ha nem csinálok semmit, csak nézem az őrségi tájat, üldögélek a diófa alatt vagy drukkolok a kedvenc teniszversenyzőmnek.

– Feltöltődés közben jönnek újabb ötletek?
– Nem csak akkor. Nem fogod elhinni, a leghasználhatóbb gondolataim az És Rómeó és Júlia játszása közepette törnek fel, melyet feleségemmel, Nagy-Kálózy Eszterrel adunk elő. Shakespeare drámájának és a kor hangulatának megidézése számomra is óriási kihívás. Miközben erőteljesen koncentrálok a játékra, olyan mértékben kúszik fel az adrenalinszintem, hogy gondolatban képes vagyok párhuzamosan mással is foglalkozni.

– Mondjuk, kiagyalsz egy filmjelenetet?
– Akár azt is. Folyamatosan képek villannak be. Kicsit félve beszélek erről, mert félreérthető lehet, és nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy ilyenkor nem vagyok jelen a színpadon. Bizonyára történik valami az aggyal, amit mások kábítószerrel idéznek elő maguknak, nálam viszont a Shakespeare-darab válthatja ki ugyanazt a hatást.

– És mi történik nyáron az Üvegtigrissel? Beköltözik a kertmozikba?
– Már amennyiben léteznek még kertmozik… Nem tudok pontos helyzetképet adni, azt azonban lehet tudni, hogy a szabadtéri mozihálózat vergődik. Mindazonáltal az Üvegtigrisen a csillagos égbolt alatt is remekül szórakozhat a közönség. Ám aki hozzászokott a légkondicionált vetítőhöz, azt nehezebb rávenni, hogy változtasson a szokásain. Vannak beidegződések a filmbemutatókkal kapcsolatban is. A magyar forgalmazók nagy része az év utolsó hónapjaira tűzi ki a premie¬reket, pedig pár éve a Mamma Mia! bebizonyította, hogy a nyári kánikulában is lehet tekintélyes nézőszámot produkálni.

– Miért nem követted te is ezt a példát?
– Kész helyzetek vannak. Egy producert vagy forgalmazót sokféle szempont vezérel. Mivel a magyarországi színészek színházakhoz kötődnek, csak nyáron érnek rá, akkor lehet őket filmes munkára felkérni. Meghatározzák a munkát az éghajlati viszonyok is, télen a korai sötétedés miatt jóval kevesebb kültéri jelenetet lehet felvenni. Azt megint csak figyelembe kell venni, hogy az esetleges szponzorok miként tudják ütemezni a támogatást. Nem biztos tehát, hogy az év eleji filmszemlére – amikor a legtöbb premier zajlik – elkészül a produkció, és utána már csak az őszi szezon jöhet számításba, amikor ismét komolyabb látogatottsággal számolhat az ember. Tehát a nyár fel sem merül. Persze fel lehetne borítani a szokásokat, de már így is épp elég kétségbeesett próbálkozást látni a magyar filmgyártás kicsinyke piacán.