A világbajnokság haszna

– Labdarúgó Európa-liga-döntő, Forma–1-futam, atlétikai világbajnokság – hogy csak a legutóbbiakat említsük. Kijelenthető-e az elmúlt hónapokban, években hazánkban rendezett világraszóló sporteseményeket követően, hogy Budapest a sport fővárosa?
– Magyarországon biztosan. De komolyra fordítva a szót: az egyértelmű, hogy hazánk és Budapest a világban elfoglalt – gazdasági, turisztikai – pozíciójához képest a sport vonatkozásában sokkal előrébb helyezkedik el. Ha valóban összevetjük, hogy a világ nagyvárosaiban milyen sporteseményeket tartanak, akkor kiderül a ranglisták szubjektivitása. Éppen ezért nincs sok értelme a nagy kijelentéseknek és a különféle rangsorolásoknak.
– Akkor másként kell értékelni ezeket az eseményeket?
– A cél a rangsorolások nélkül is teljesül, ami éppen az, hogy a sporttal ráirányítsuk a figyelmet Magyarországra. A Forma–1-gyel kapcsolatosan szoktam mondani, hogy az az értelme az évenkénti rendezésnek, hogy ott vagyunk azon országok között, ahol rendeznek futamot. Így a Forma–1 egyik futamának megrendezésével a legfejlettebb és a legdinamikusabban fejlődő országok között ott lehet Magyarország is. A nagy sporteseményeket rendező országok hazánkhoz képest más polcon helyezkednek el, a környezetünkben lévő államok pedig nem szoktak olyan szintű rendezvényeket szervezni, mint mi. Tehát lehet méregetni, de a lényeg, hogy a sport vonatkozásában más képet mutatunk magunkról, mint egyéb mutatók alapján.
– Vajon miért bíznak meg a magyar szervezőkben a nemzetközi sportszervezetek?
– Nagyon erős bizalmat ad az a múlt, amellyel Magyarország rendelkezik a különböző sportesemények szervezésében. Az atlétikai világbajnokságot úgy kaptuk meg, hogy egy kapavágás sem történt az új atlétikai stadion helyén. Ez kivételes dolog. A bizalom annak szólt, hogy a 2017-es vizes vébét hasonlóképpen meg tudtuk szervezni. Akármilyen nagy sporteseménynek adott otthont Magyarország, azt mindig jól megrendezte, és ebben nem volt vita sem nemzetközi, sem hazai viszonylatban. A tavalyi parlamenti választás óta több esemény megrendezését visszamondtuk, ilyen például részben a férfi kézilabda Európa-bajnokság, teljes egészében a műkorcsolya Európa-bajnokság, a jégkorong-világbajnokságra pedig végül nem pályáztunk. Ezek ronthatják a kialakult bizalmat, de nem okoznak nagy presztízsveszteséget – főleg most, egy jól megrendezett atlétikai világbajnokság után.
– Tavaly a Giro d’Italia kerékpárverseny magyarországi szakaszai után úgy fogalmazott, ma már szinte csak rajtunk múlik, hogy mit szeretnénk megrendezni. Gondolom, ez mostanra még inkább igaz. Mi a következő szint, az olimpia?
– Csakis az. Orbán Viktor kormányfő azt mondta, hogy több részletben rendeztünk már olimpiát.­ Igaza van. Labdarúgó Európa- és világbajnokságnak nálunk nincs realitása, mert ezeknél egyféle létesítményből kellene több. Az olimpia megrendezésére viszont képesek lennénk, de nem most, hanem az első elérhető szabad időpontban, 2036-ban. Nagyon nagy ugrást jelentene egy olimpia, amelyhez igen precíz, szigorúan végrehajtott tervek kellenek, nem csupán az esemény idejére, hanem a létrehozott infrastruktúra felhasználásában is. Nemcsak sportlétesítményeket kell megalkotni, hanem szükséges a megfelelő kiegészítő infrastruktúra kialakítása is a közlekedés fejlesztésében és a szálláshely-kapacitás bővítésében egyaránt. Emellett az olimpiához nagyon erős politikai és társadalmi támogatottság is kell.
– Talán ez utóbbit lesz a legnehezebb teljesíteni.
– Valóban. El lehet érni, de ezért nagyon sokat kell dolgozni, főként a kommunikációban. Mindenkinek látnia kell, hogy miről szól egy olimpiai pályázat. Ma már látszik: a korábbi magyar tervezet azért volt könnyen bírálható, mert túlzott hangsúlyt kapott benne, hogy milyen nagyszerű sportélményt jelentene, és a magyarországi sportolóknak milyen jó lenne egy hazai olimpián részt venni. Már elnézést, de kit érdekel, hogy mi a jó a magyar sportolóknak? Nem csak azért kell olimpiát rendezni, hogy néhány száz sportolónak legyen egy jó hazai versenye. Milliárdokat azért költünk el, hogy fejlesszük az infrastruktúrát, az életszínvonalat, munkahelyeket teremtsünk, turisztikai forgalmat generáljunk. Az olimpia tehát komplex gazdaságélénkítő csomag. A kiadások mellett hangsúlyozni kell az esemény hasznát is. Ezeket kell elmagyarázni a közvéleménynek.
– A Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke, Sebastian Coe szavai szerint sikeres atlétikai világbajnokságot rendezett hazánk. Megérte Magyarországnak ezt az eseményt megszervezni?
– Bár számokkal nehezen mérhető, de szerintem megérte. A kiadások mérhetők, a bevételek viszont nehezebben számolhatók ki. Nem az a kérdés, hogy nyereséges volt-e a vébé, hanem mennyire volt hasznos a társadalom számára. Közgazdászként mondom, hogy bármit ki tudunk számolni, bármire tudunk mondani egy értéket. Ki lehet számolni azt is, hogy ha azt a marketingértéket, országimázst, amit elért a világbajnokság, hagyományos reklámokkal akarjuk elérni, akkor mennyibe került volna. A közösségi élményt a helyszínen tízezrek, a televízión keresztül milliók élték át. Azt is kérdezhetjük ilyen szubjektív szempontok szerint, hogy ez mennyire érte meg. Van, aki szerint az ilyen közösségi élmény minden pénzt megér, de ez így nem igaz. És a másik véglet sem igaz, amikor azt kérdezi valaki, hogy erre miért kell egyáltalán pénzt költeni. Valahol a kettő között van a megoldás.
– A megtérülés hosszú távon lesz majd mérhető? 
– Igen, bár már most is láthatunk eredményeket. A külföldi turisták és vendégek száma legalább 50 ezer fő volt, ők összességében tízmilliárdokat költöttek hazánkban, ami a magyar gazdaságba áramlott. Emellett ők mindannyian hírét viszik a világban Magyarországnak. Az is fontos kérdés, hogy a világbajnokság hogyan hatott a szabadidősportra. Ha mindezt összevetjük, akkor szerintem megérte 70 milliárd forintért atlétikai világbajnokságot rendezni. A 246 mil­liárdba kerülő stadion akkor térül meg, ha mi magunk használjuk majd a szabadidősportra. Ha a korábbi rozsdaövezet helyén kialakul egy második Margitsziget a Duna-parti környezetben, akkor a létesítményt is megérte létrehozni.
– Egy-egy versenysportesemény hatással lehet a szabadidősportra?
– Igen, és kell is, hogy ez így legyen. A hivatásos sportot és a szabadidősportot nem szabad szembeállítani egymással, hiszen a kettő egymást erősíti. Nagyon fontos az összekapcsolódás a kettő között, és ez a jövőben lehetségessé is válhat a Nemzeti Atlétikai Központban, ahol a közös létesítményhasználat során a szabadidősportot űzők láthatják majd sportolás közben a profi atlétákat. Egyrészt a szabadidősport utánpótlást, nézőt, piacot teremthet a hivatásos sportnak. Másrészt a hivatásos sportolók példát mutathatnak a szabadidősportnak. Az atlétika kifejezetten alkalmas a profi és a szabadidősport közötti kölcsönös együttműködésre.
– De mindehhez tehát kellenek a sportlétesítmények.
– Az nem kérdés, hogy szükség volt például a Puskás Aréna felépítésére, amely jól használható sporton kívüli eseményekre is. Megtérülni nem fog az építés költsége, de az is lényeges, hogy a létesítmény fenn tudja magát tartani. Az atlétikai stadion nem tudja eltartani majd magát, mert ott nem lesznek nagy profitszerző események. Néhány versenyt tartanak majd benne évente, ezzel viszont nem lehet fenntartani. A létesítmény azonban már önmagában értéket hordoz, ezért a társadalmi hasznosságát kell nézni.
– Hogyan működik a világon a sportgazdaság?
– Hatalmas ágazatról beszélünk. Gyakorlatilag a szórakoztatóipar más elemeivel egyenrangú. Olyan szolgáltatást nyújt egy-egy sportesemény megtekintése, ami élményt jelenthet a nézőknek, és ebből komoly bevételt lehet generálni. Ez elsősorban nem a helyszíni közönségtől érkezik, hanem a televíziós jogokból. Ehhez kapcsolódnak a különböző ajándéktárgyak, sportfelszerelések értékesítéséből származó bevételek. Tehát a teljes gazdasági spektrum megjelenik benne, és illeszkedik a gazdasági trendekhez, például az online értékesítéssel. A legnagyobb európai futballklubok éves bevétele a 2020-as pandémia előtt már megközelítette az egymilliárd eurót, de már most is eléri a 800 milliót. Globálisan nézve a labdarúgás dominanciája megközelíthetetlen. A sportot két nagy csoportra lehet gazdasági szempontból bontani: az egyikbe a labdarúgás tartozik, a másikba az összes többi.
– Úgy tűnik, hogy ma már egy sportesemény leginkább show­esemény.
– Úgy lehet bevonni minél több embert a sporteseményekbe, ha azok nem csupán sportszakmai kérdésekről szólnak. Egy nagy szabadidősport-rendezvényt is könnyebb úgy eladni, ha azt hangsúlyozzák a szervezők, hogy például adott futóverseny kitűnő közösségi alkalom.