Az élet ünnepe

„Végre a tanítványok is elhitték: Jézus él! Ott volt velük. Valóban feltámadt!” – ezekkel a mondatokkal zárul a református Kálvin Kiadó gondozásában megjelent, A húsvéti történet című, gyermekeknek szóló képeskönyv. Ez a húsvéti ünnep legfontosabb üzenete? 

– A húsvétnak valóban az a legfontosabb üzenete, hogy Jézus feltámadt és él. De nem lehet a feltámadást és Jézus életét elválasztani attól, ami a nagyhéten történt. Csak a feltámadás tényében szemlélhető, hogy Jézusnak miért kellett meghalni, és a feltámadást is csak úgy tudjuk értelmezni, ha visszatekintünk nagypéntekre. A hagyományos bibliatanítás szerint Jézusnak azért kellett meghalnia, hogy mi élhessünk, tehát a mi feltámadásunk is biztos legyen. Jézus és a Biblia a valóságos feltámadásról és az örök életről beszél, arról, hogy nem csak Jézus, hanem mi is feltámadunk Isten ígérete szerint. Ezért húsvét a legnagyobb keresztény ünnep, mert megkoronázza az egész emberi életet. Nekünk pedig úgy kell élni az életünket, hogy az megfeleljen Isten akaratának. 

És ez sikerül? 

– Ma az emberek nagy része a fogyasztói társadalom szokásait követi. A kereszténység és a reformátusság mindig is arra törekedett, hogy olyan visszafogott életet éljen, amely nemcsak a mával, hanem a holnappal is számol. A megtermelt értékekkel és javakkal úgy kell gazdálkodnunk, hogy abból másnapra is jusson, és másokat is lehessen belőle támogatni. Jézus úgy fogalmazott a főpapi imájában, hogy nem e világból valók vagyunk, de ebben a világban élünk. Tehát nekünk az a küldetésünk, hogy életpéldánkkal megmutassuk, milyen az igazi élet. 

Tehát e keresztény embernek az egész társadalom felé van felelőssége? 

– Igen, de ez mindig is így volt. Jézus is arról szólt, hogy nem lehet elkülöníteni a beszédet és az életet, hanem mindkettőnek egységben kell lennie. Tehát ahogy élünk, úgy beszéljünk, és amit beszélünk, úgy éljünk. Európa társadalmi kiegyensúlyozottsága visszautal a Bibliára, és ez megjelenik például­ az egymásra való odafigyelésben, az elesettek segítésében, az esélyegyenlőségben. Igaza van azoknak a politikusoknak, akik szerint ezt az értékrendet kell továbbvinni. Európa alapvetően judeo-ke­resz­tény életszemléletre épül fel, és a korábbi évszázadokban éppen ez tette naggyá. 

Vagyis a keresztényeknek nem a világi elvárásokhoz kell alkalmazkodniuk, hanem az alapértékek szerint szükséges példát mutatniuk? 

– Így van. Erről 1700 évvel ezelőtt Augustinus írt egy könyvet Isten városáról címmel, amelyben hangsúlyozta, hogy egy földi városban kétféle etika nyilvánul meg: az egyik az ördög városa, ahol alapvetően az önszeretet valósul meg, a másik az Isten városa, amelyben az egymás és Isten szolgálata kerül előtérbe. Egyháztörténészként is azt látom, hogy amikor valamelyik egyház világi nyomásnak kívánt megfelelni, akkor esetleges pillanatnyi sikerek után a belső értékek összeomlása jelentkezett, és kiürültek a templomok. Amikor azonban visszatért a Biblia tanításához, akkor mindig fellendülés kezdődött. Tehát nekünk Krisztus tanítását kell követnünk ebben a világban, hogy megmaradhassunk. 

Bizonyosan idén is sokat hallunk majd a húsvét turisztikai eredményeiről, valamint az ünnephez kapcsolódó népszokásokról. Mi az ünnep valódi lényege, és hogyan tudunk túllépni azon, hogy ez az ünnep egy pihentető hosszú hétvége legyen? 

– Az ünnep lényege, hogy őszintén örvendjünk az életnek. Húsvét ugyanis az élet ünnepe. Azt nem tudjuk befolyásolni, hogy az emberek hogyan éljék meg az ünnepet, ám azt elmondhatjuk nekik, hogy a legjobb az lenne, ha részt vennének az istentiszteleten és a családdal együtt ünnepelnének. Az elmúlt évszázadokban az ünnep mindig arról szólt, hogy a családok békességben egymásra hangolódtak. A népszokások rendelkeznek azzal a szereppel, hogy az emberek a tágabb családdal és a barátokkal is találkoznak, kapcsolatokat építenek. A húsvéti locsolásnak nincs bibliai alapja, de a közösségépítés lehetőségeként megvan a helye egy település társadalmi életében. 

„Igen erős kulturális és történeti hagyományú egyház a miénk, mi pedig büszkék vagyunk a történetünkre és mindarra, amit az elődeink tettek” – fogalmazott egy interjúban. Mindez hogyan jelenik meg a mindennapokban? 

– Valóban nagyon erős hagyományaink vannak, amelyekre ma is lehet építeni. Erdélyben már azóta több felekezet és nemzetiség él együtt, amióta a reformáció időszakában az Erdélyi Fejedelemség önálló lett. Ez az évszázadok óta tartó folyamat összecsiszolta az embereket. Folyamatosan történelmi időket éltünk meg az elmúlt évszázadokban, és látszott, hogy amikor nem voltak jó vezetőink, akkor olyan tragédiák sokasága jött – ilyen időszak volt például a XVII. század kezdete –, amelyeket a mai napig nem hevert ki az erdélyi magyarság. A gondviselés mindig úgy hozta, hogy ezek után viszont konszolidációs időszak következett, amikor békés építkezés kezdődhetett. Eleink fontos iskolákat, kollégiumokat hoztak létre, a semmiből teremtettek csodákat. Száz évvel ezelőtt – mások mellett – Makkai Sándor, Tavaszy Sándor, Imreh Lajos, Ravasz László arra a következtetésre jutottak, az egyháznak elsősorban az a feladata, hogy jó reformátusokat neveljen, és ha valaki jó református, akkor jó erdélyi magyar is. Továbbra is azért küzdünk, hogy ez a kettős cél teljesüljön. Erdélyben jó az élet, és vállalnunk kell a szülőföldünkön maradást. Az erdélyi püspöknek nemcsak a reformátusokat, hanem az intézményrendszer működtetésével az egész erdélyi magyarságot is szükséges szolgálnia. Ezzel egyházunkban nemzetiségi alapon társadalmi feladatot is vállalunk. 

Sulyok Tamás köztársasági elnök a kolozsvári püspöki beiktatáson néhány héttel ezelőtt hangsúlyozta, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének tevékenysége az egész magyar nemzetre kihat, az erdélyi magyarság jövője ugyanis az egész magyar nemzet számára sorsdöntő. Püspök úr is így látja ezt? 

– Igen, és úgy kell munkálkodnunk, hogy ennek megfeleljünk. Az erdélyi múlt és hagyomány már több olyan személyiséget is adott, akiknek tevékenységéből az egész magyarság meríthetett tudást és erőt. Meghatározó az erdélyi magyarság helyben maradása az egész Kárpát-medencében, mert mi vagyunk az elcsatolt területeken a legnagyobb közösség. A felekezeti és a nemzetiségi kisebbség tekintetében nagy túlélők vagyunk. Megtanultuk, a felekezeteknek össze kell fogni ahhoz, hogy a keresztény értékrendet érvényre tudjuk juttatni országos ügyekben. A magyar nyelvhasználat kérdésében és a civil kezdeményezésekben is sikerült eredményeket elérni. 

A beiktatásán ön úgy fogalmazott, hogy „ma nagyobb szüksége van az egyházaknak és az embereknek az evangélium egyértelműségére és világosságára, mint valaha”. Miért van ez így? 

– Mára rengeteg ideológia jelent meg a világban, amelyek mind-mind kizárólagosságra törekednek. A különböző egyházak pedig megpróbálnak felzárkózni a világhoz, és a külső társadalmi nyomásnak engedve akár arra is hajlamosak, hogy újraértelmezzék a Szentírás szavait. Ezért választottam a beiktatási igehirdetésem alapüzenetének is azt, hogy nincs más alap a Jézus Krisztuson kívül, ő az egyedüli fundamentum, amelyre építhetünk. A fiatal generációk tudásvágya, a világ iránti érdeklődésük természetes folyamat, meg akarják találni a helyüket ebben a világban, nekünk pedig segíteni kell őket abban, hogy kiegyensúlyozott életet élhessenek majd felnőttkorukban. Az evangélium világos útmutatást ad nekünk, és akkor is követnünk kell a Biblia értékrendjét, ha konfliktusokba kerülünk a világi, politikai elvárásokkal. 

Az említett beszédében a megújulásra hívta fel a figyelmet. Hogyan tud folyamatosan megújulni az életünk? 

– A világ vagy egy-egy nemzet sorsában elkerülhetetlenek a nagy megrázkódtatások, amelyek után újra nyugalmi állapot jöhet. A megújulás folyamatos lehetősége az emberi közösségeknek, szükséges állandóan újragondolniuk az életet, amelyet mindig az alapértékekhez kell igazítani. A Szentírás és a hitvallásaink is arra figyelmeztetnek minket, hogy mi magunk állandóan újuljunk meg, naponta végezzük el azt a számadást, hogy mit tettünk jól vagy rosszul. Olyan világot kell felépítenünk, amelynek van elképzelése arról, miként lehet közösségben élni, hiszen egymás javát szolgálva tudjuk megteremteni azt a jövőt, amelyre a gyermekeinknek szüksége van.