Fenyegető viharfelhők

Sötét felhők látszanak az olajárral kapcsolatban – mondta egy hónappal ezelőtt a HírTv egyik műsorában. Mi a helyzet most? 

– A világ akkor reményekkel telve bízott abban, hogy véget ér az iráni háború, mostanra viszont újra kiterjedt a konfliktus. Az olajválság tényleg sötét felhőkként fenyeget minket, és rosszabb a helyzet mint egy hónappal ezelőtt. 

Miért? 

– A Hormuzi-szoroson ismét nem kelnek át az olajszállító hajók, sokat el is süllyesztettek. Emellett az elmúlt hetekben csökkent a világ olajtartaléka. Annak volt köszönhető az olajár csökkenése júniusban, hogy az Egyesült Államok és Kína összehangoltan, soha nem látott mértékben szabadított fel készleteket. Így azzal tartották alacsonyan az olajárat, hogy kínálati bőséget idéztek elő. Eközben Oroszország mentesült az Egyesült Államok korábbi szankciói alól, ezért hatalmas mennyiségű nyersolajat zúdított a tengeri kereskedelemre. Tehát a három ország együtt elérte, hogy csökkent az olaj ára. Magyarországon az árcsökkenést használták fel ürügyként a védett üzemanyagár kivezetésére, pedig a kormány ezt már korábban eldöntötte. 

Milyen további következményei lehetnek a nagyhatalmak együttműködésének? 

– Örömteli, hogy tárgyalnak egymással. Úgy tűnik, hogy valóban nem újabb hidegháború, hanem egy multipoláris világ felé tartunk. Az viszont nem jó, hogy az olajkészletek felszabadítása elodázta a problémákat, miközben az iráni konfliktusnak nem lett vége. Másfél milliárd hordóra becsülik a hiányt a világban rendelkezésre álló olajkészletnél. A világ napi olajszükséglete 100 millió hordó, ebből a Hormuzi-szoroson 20 millió hordó halad át. Mindeközben az orosz–ukrán háborúban a felek egymás olajkiszolgáló infrastruktúráját támadják. Emiatt az orosz finomítókapacitás 20 százaléka időlegesen kiesett. Ezért a feldolgozott olajtermékekre exportkorlátozásokat léptettek életbe, és így Ázsia néhány országában hiány keletkezett. Összességében tehát borúsabbak a kilátásaink, mint néhány hete, több lett a sűrű viharfelhő, és ezek sötétebbek, fenyegetőbbek.

Az aszály miatt várjuk a felhőket, de az olajválság sötét felhőinek nem lehet örülni. Mi lehet a megoldás rövid távon? 

– A piac a lehetséges mértékig rugalmas, és ez az olajra, valamint a cseppfolyós földgázra egyaránt igaz. Aki tehette, megnövelte az alternatív kitermelési és szállítási útvonalakat. Az is válságjel, hogy az európai finomítók jelentős mértékben átálltak a repülős utakhoz szükséges kerozinra, viszont így kevesebb benzint és gázolajat állítanak elő. Valójában az a probléma a közel-keleti konfliktussal, ami a leginkább oka az olajár-emelkedésnek, hogy nem csupán a nemzetközi szállítás tranzitútvonala szűnt meg, hanem az ottani energetikai infrastruktúra, olajkutak és -finomítók is súlyosan sérültek. Ezeknek az újraindítása hosszú időt vesz majd igénybe. 

Milyen hatással van mindez hazánkra? 

– Két irányból lehet hatással. Egyrészt, ha mennyiségi kérdésként jelentkezik, mint január végétől áprilisig a Barátság vezeték lezárásakor. Most egyelőre a Barátságon és az Adria vezetéken egyaránt érkezik olaj. Másrészt a világpiaci árak is hatással lehetnek hazánkra. Már az orosz olaj sem olyan olcsó, mint korábban. A régiónkon belül – Lengyelországtól Olaszországig – mindenki egymáshoz képest, a régió pedig a világpiachoz mérten szabja meg az árakat. Ezért ha a világpiacon áremelkedés van, annak hatása nagyjából öt napon belül megjelenik a régiónkban. Ismét emelkednek az árak a kutakon, amely ellen a védett üzemanyagár korábban segítséget nyújtott a fogyasztóknak. 

Miért vezette ki a védett üzemanyagárat az új magyar kormány? 

– Azért, mert költségvetési teher volt számára. Nem akarta átvállalni a magasabb üzemanyagár költségét azoktól, akiket a jogszabály feljogosított az alacsonyabb piaci áron történő vásárlásra. Többen is figyelmeztettünk, hogy amíg az iráni válság ténylegesen nem ér véget, addig megmaradnak az árfelhajtó tényezők. 

Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter a júniusi hőhullám idején azt kérte a lakosságtól, hogy este hat és kilenc óra között korlátozottan használjon villamos energiát. Olyan hangok is vannak, hogy a rezsicsökkentés következtében alakult ki vízhiány, mert az emberek nem tudják, hogyan kell takarékoskodni. Valóban a lakosság a hibás az energetikai nehézségekért? 

– A kínálatoldali hiányt nem lehet így megoldani. Csúcsidőben 6500 megawatt villamosenergia fogy hazánkban. Ehhez 15 ezer megawatt beépített erőművi kapacitás áll rendelkezésre. Mégsem fedezi az igényt, de ezért nem a lakosság a felelős. A 15 ezerből 9 ezer naperőműben, 300 szélerőműben keletkezik. Ha lemegy a nap és nem fúj a szél, akkor hirtelen kiesik 9 ezer megawatt. Tehát nem a kereslettel van a gond. Akkor válik álságossá a kapitányi felszólítás a matrózok felé, amikor a valóságban a kormányzati tervek szerint újabb szélerőműveket építenek a probléma valódi orvoslása helyett. Féltem a rezsicsökkentést, hiszen több kormányzati szereplő is úgy nyilatkozott, hogy kevesebb állami beavatkozás szükséges. Az uniós nyomás is fokozódik, a nemzetközi nagytőkével együtt azt várják, hogy szűnjön meg a rezsivédelem. Olyan pályázatot írt ki a Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium okosmérők telepítésére, amely a dinamikus árképzés megvalósítására irányul. Céljuk, hogy a tőzsdei áraknak megfelelően fizessen a lakosság: amikor drága a villany, akkor a magasabb árat. 

Mindeközben egyre több villamosenergiát használunk. 

– A történelemben már korábban is voltak technológiai átalakulások. Az elektromos autókra történő váltás azonban nem természetes folyamat, hanem politikailag befolyásolt. A belsőégésű motorokat gyártó ipart sújtó intézkedésekkel, a zöldenergia erőltetésével is eltérítették az energiamixet. Nem természetes ütemben elektrifikálódunk, és ezért drasztikusan megnőtt a villamosenergia-fogyasztásunk: a várható ütemhez képest is duplájára. Ezt a mesterséges intelligencia adatközpontjainak igénye tovább növeli majd. Tehát várhatóak lesznek műszaki és hálózati nehézségek a feszültségingadozások és a túlterhelések miatt. Nem lehet csupán a zöldenergia fejlesztésével megoldani a növekvő igényeket, szükség van az atomerőműre hazánkban, ami olcsón, és állandóan termeli a villamos energiát. Az új kormány azonban felül akarja vizsgálni Paks II építését. Kellenek gyors indítású gáztüzelésű erőművek, a magyar kormány viszont le akar válni az olcsó orosz gázról. Továbbá olyan helyi energiaközösségeket lenne jó támogatni, amelyekkel kisebb térségben, az igényeknek megfelelően biztosítanák a szolgáltatást. Ez utóbbi fejlesztési lehetőségnek még nincsenek jelei. 

Bár még július van, de idén is lesz tél. Hogyan állunk földgázzal? 

– Már a betárolás időszakában vagyunk a szigorú jogszabályi környezetnek köszönhetően. Töltik a tárolókat, mint ahogy a medve is tömegel és a mókus is gyűjti a makkot télre. Magyarországon a meglévő hosszú távú szerződések és az állami beavatkozások előírják az ágazat szereplőinek, hogy mekkora mennyiséget kötelező betárolni. Idén még biztosított az ellátás, a jövő év már változásokat hozhat, hiszen az uniós kötelező leválási szabály miatt meg kell szüntetni a szárazföldi földgázkészletek vásárlására vonatkozó hosszú távú szerződéseket. Nyugat-Európában elmarad a tárolók töltöttsége a Magyarországihoz képest. Hazánkban a tárolási kapacitások jelentősek, az éves fogyasztás 40 százalékát lehet egyszerre betárolni. 

A közösségi oldalán egyik írásában úgy fogalmazott, hogy a földgáz és a kőolaj sokkal több mint energiahordozó. 

– Szénhidrogén alapú világban élünk. Számos termékhez szükséges a földgáz vagy a kőolaj – nemcsak a fűtéshez és a közlekedéshez. Például a műtrágyát földgázszármazékból állítják elő. Kőolaj alapú egyebek mellett a műszálas ing, a nejlonzacskó, a fogkrém, az összes műanyagszármazék. Ezért minden olajjal és földgázzal kapcsolatos válság mélyen érint mindannyiunkat. 

Hogyan tud Magyarországon stabilan működni az energiaellátás? 

– A földrajzi adottságainkra tekintettel kell lennünk: meg kell néznünk, hogy honnan jön vezeték és energiaforrás. Ha a politika és az ideológia becsuk egy ellátási irányt, akkor kényelmetlen helyzetbe kerülünk. A diverzifikáció, a szállítási útvonalak megosztása eddig is a lehetséges mértékig működött a földgázzal kapcsolatban. Az nem diverzifikálás, ha meglévő útvonalakat lezárunk. Földgáz és kőolaj esetében saját kitermelés is van Magyarországon, fontos, hogy ez fenntartható módon működjön. A villamos energiát pedig lehetőség szerint hazánkban kell megtermelni, és ebben a tekintetben Magyarország régiós vezető pozíciót is betölthet.