Miért nem tejelnek a tehenek?

A legnagyobb baj a tej átvételi áraival, illetve a boltokban kialakult fogyasztói árakkal van. Tavaly év végén, és ez év elején csúcsokat döntögettek a felvásárlási árak, sokszor meghaladták a 100 forintot kilónként. (A tej árát kilóra vetítve számolják, egy liter tej némileg nagyobb tömegű, mint 1 kiló, de nagy különbség a kettő között nincs.) Tavaly ugyanis még számottevő mennyiségű folyadék tej hagyta el tartálykocsikban az országot. Főként olaszországi feldolgozók vitték innen az alapanyagot. Egy éve viszonylagos tejhiány alakult ki, s hozta magával a magas árakat. Aztán az unió kvótanövelést engedélyezett, ennek hatására az év végéig 2 százalékkal is növekedhet az unió tejtermelése. Ez is közrejátszhat abban, hogy a külpiaci igények visszaestek, s velük együtt a tej ára is – 40-45 eurócentről 26-34 centre. Ezzel párhuzamosan a hazai árak az év elejétől minden hónapban estek: májusban már csak 80 forint körül mozogtak, manapság pedig alig fizetnek a tehenészeteknek 74-75 forintot az extra minőségű tejért. Ez a költségeket már nem fedezi, sok tehéntartó gazdaság veszteségesen üzemel – szögezte le Nyári Gyula, a Magyar Agrárkamara alelnöke. Elhangzott: számos termelővel nem kötnek szerződést a feldolgozók, így januártól nem tudják hová szállítani a tejet.
Nincsenek jobb helyzetben a feldolgozók sem, ugyanis őket a kereskedelem sanyargatja: olcsó, sokszor a Magyar élelmiszerkönyv előírásainak sem megfelelő importtermékekkel helyettesíti a magyart: folyadék tejtől a sajtokig mindenféle terméket importál. Európában nagy mennyiségű, olcsó terméket állít elő az ottani tejipar, s a felesleges termékét akár nyereség nélkül is exportálja, ahová tudja. Így fordulhat elő, hogy míg a legolcsóbb itthoni trappista sajt kilója 1400-1600 forint körül mozog, addig 900-1000 forintos lengyel, német sajttal csábítják be vevőiket az áruházláncok. A magyar tej 200 forint körüli ára mellett akár 99 forintos külföldivel is találkozni a boltokban.

Általánossá vált, hogy külföldi tejtermékek dömping áron jelennek meg a boltokban. Szakértők szerint ezen olcsó termékek többsége gyenge minőségű. A hazai tejipar ráadásul sokszor késve jut a pénzéhez: általánossá vált a – törvénytelen - 30 napon túli fizetés, ami a kereskedők erőfölényét bizonyítja.

A Tej Terméktanács (TT) elemzése szerint az import termékek aránya az élelmiszerek között átlagosan 20 százalék körüli, a tejtermékeknél viszont meghaladja a 30 százalékot – szögezte le Istvánfalvi Miklós. A Magyar Agrárkamara tanácskozásán a terméktanács elnökhelyettese bejelentette: a hírekkel ellentétben a szervezet nem mondott le a nyomásgyakorlásról, és rövidesen demonstrációkat tartanak azokkal az áruházláncokkal szemben, melyek visszaélnek erőfölényükkel, melyek a fogyasztókat is megtévesztik olcsó, de silány minőségű termékeikkel. A szakember bejelentette, hogy kezdeményezik a hatóságoknál, hogy tejterméket az országba csak meghatározott határállomásokon lehessen behozni, csak laborellenőrzéseket követően. (Ezt a lépést egyébként röviddel ezelőtt Franciaország már megtette.) Istvánfalvi Miklós bejelentette azt is, hogy számos ügyben, például a törvény által tiltott beszerzési ár alatti értékesítés miatt már bejelentést tett a TT, s nemsokára lép az erőfölénnyel való visszaélések ügyében is. Hozzátette: a vásárló örül az olcsó tejnek, de az nem tartható, hogy az ágazatban megtermelt jövedelem 80 százalékát a kereskedők teszik zsebre, s csak 20 százalékon osztozkodik a feldolgozó és a termelő. A TT követeli a kereskedőktől, hogy kínálatában 20 százaléknál nagyobb arányban ne szerepeljen import tejtermék, sem olyan, melyet a gyártó saját országában nem hoz forgalomba, vagy még hátralévő szavatossági ideje rövidebb, mint amelyet az áruházlánc a magyar beszállítóktól megkövetel.

A tanácskozáson résztvevő Máhr András földművelésügyi szakállamtitkár bejelentette, hogy a tárca rövid időt adott a kereskedőknek arra, hogy elfogadjon és alkalmazzon egy kvázi etikai kódexet, mely orvosolhatja a hazai beszállítók nagyon sok gondját. Ha erre nem kerül sor, akkor jogszabályt alkot az FVM erről. Hozzátette azonban azt is, hogy az ágazat szereplőinek meg kell egymással egyezni, mert csak akkor képviselhetik hatásosan érdekeiket a kereskedőkkel szemben, s nagyon fontos, hogy a fogyasztókat felvilágosítsák arról: sok import termék nem az aminek látszik! Kemény, szigorodó és más ágazatokra is kiterjedő hatósági fellépést ígért, mely a hazai élelmiszer-gazdaság szereplőinek érdekeit szolgálja majd. Elmondta: a minisztérium azon dolgozik – ha kell forrásokat csoportosít át -, hogy a gazdasági válság alatt az ágazat megőrizze erejét, mert úgy tűnik, a válságból való kilábalás egyik eszköze lehet az élelmiszer-gazdaság. Ezt egyre inkább belátja a politika is.

A Magyar Agrárkamara álláspontja szerint az ágazati problémát csak úgy lehet orvosolni, ha a termékpálya három szereplője – termelő, feldolgozó és kereskedő – megállapodásra jut, s ezáltal javul a termelők és a feldolgozók jövedelempozíciója. Ugyanakkor a hatóságoknak lépnie kell a hazai piac védelme érdekében, s a MAK - mint az utóbbi években számos alkalommal - most is a külföldi termékek behozatalának adminisztratív úton történő szigorítását javasolja.