Dobóval harcoló ősök földjén gazdálkodnak

Az ükükükpapa még törökkel küzdött Eger alatt, a kései utód viszont a karancslapujtői földekkel vív harcot. No meg a hazai és uniós szabályozás megismerése a fő cél, máskülönben nincs elég pénz a gazdaság fejlesztéséhez.

Istállótól legelőigKeresztény Gabriella2009. 01. 21. szerda2009. 01. 21.

Kép: Kecskemét, 2007. október 15. Őszibúza vetése Kecskemét határában. Fotó: Ujvári Sándor

Dobóval harcoló ősök földjén gazdálkodnak
Kecskemét, 2007. október 15. Őszibúza vetése Kecskemét határában. Fotó: Ujvári Sándor

Amióta bezártak a salgótarjáni gyárak, Karancslapujtő komoly megélhetési gondokkal küzd. Baksa Sándor gazdálkodóként próbált eddig és akar most is talpon maradni. Igaz, nem tegnap kezdte, hanem 1986-tól, s ma már 500 hektár földet művel közösen fiával, amiből 300 saját, a többit meg bérli. Ez földterület már elég ahhoz, hogy eltartsa 200 szarvasmarhájukat, megtermeljék rajta a jószágok takarmányát, és gazdaságosan kihasználják gépparkjukat; a vető- és erőgépeket. Ez már akkora birtokméret, ami európai léptékkel is optimálisnak nevezhető.

- Mivel a területet kedvezőtlen adottságú térséggé nyilvánították valami blokk térkép és speciális pontrendszer alapján, a mi 300 hektárunkból 60-70 hektár került ebbe a kategóriába. Pályázattal erre kaptunk évi 260 ezer forintos támogatást, ami nem annyira kötelezettséggel járt, mint inkább plusz segítség az itt élőknek.
Itt 10-12 aranykoronásak a földek, ezért nyilván kisebb a terméshozam, mint az alföldi részeken. A domborzat is kedvezőtlen; kevés a sík terület, az erős lejtők miatt a gépek hegyen-völgyön járnak, több gázolaj is fogy, mint másutt. A hektáronkénti 5-8 ezer forintos támogatás arra elég, hogy a többlet költséget kiegyenlítse. Ennek összege attól függ, hogy milyen a növény, amit az adott földben termelünk. Mivel gyengébb a minőség, ezért a legeltetés mellett főleg takarmányt termesztenek. Pillangósokat, lucernát, vegyes fűkeveréket, kevés zabot is.

Nehéz körülmények között nem könnyű talpon maradni, de Baksa Sándor ősei se adták alább; harcoltak Eger várának ostrománál, annak jutalmául kapták az itteni földek jó részét. Családja máig ezen a tájon él. Szereti a földet, művelését nem érzi munkának, hiszen ebbe az életformába született és nőtt fel.

- Nekem az űrlapok kitöltése se okozott nagy gondot. Igaz, én már 1990-től indulok különböző pályázatokon, volt időm beletanulni. Igyekszem élni minden lehetőséggel, máskülönben nem megy a dolog. Az uniós csatlakozást 2004-ben elég vegyes érzelmekkel fogadtam, aztán rájöttem, hogy én ennek minden előnyét kihasználhatom, ha résen vagyok.

- Az uniós informáltság ma már létkérdés. Korábban jártam Svájcban, Ausztriában, hogy megtapasztaljam, az ottani gazdák hogyan ügyeskednek, mit művelnek, úgyhogy én már viszonylag felkészült voltam, mikor beléptünk az EU-ba.

Baksa gazda eddig csaknem minden pályázatával hozzájutott kisebb-nagyobb támogatásokhoz. Legutóbb gépvásárláshoz szerzett 25 százalékos támogatást. Terveit illetően visszatérő mondása: „Naprakésznek kell lenni!” Most például a fiával szeretnének belefogni a szarvasmarhatelep rekonstrukciójába, amihez persze szintén keresnek valamilyen támogató forrást.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek