Kosok mellett túzokot nevelnek

Van egy Füzesabonyhoz közeli birtok Dormánd és Hanyi puszta között, ahol összesen 140 hektáron gazdálkodik egy híres ember, akit jó pár évvel ezelőtt az év juhtenyésztőjének is megválasztottak. Kasza Sándor a becsületes neve, félezernél nagyobb merinó törzstenyészete országosan kiemelkedő hírnévvel bír. A juhtartó gazda legelői teljes egészében részt vesznek a túzokprogramban, amiért hektáronként 34 ezer forintot, nagyjából évi 4 millió forintos támogatásban részesül.

- Családom öt generációra visszamenőleg foglalkozik állattenyésztéssel, de én már csak a juhokra koncentrálok. - mondja Kasza Sándor. - Fő munkaidőben ketten dolgozunk a fiammal, s ha összefut sok munka, besegít a tágabb családom is. Az én juhászatom teljesen gépesített. Eddig minden támogatást igyekeztem visszaforgatni a gazdaságba, hogy további fejlesztéseket végezhessek. Vettem például takarmánybetakarító gépsort, a birkákat nyáron kiépített villanypásztor őrzi a kutyákon kívül, télen meg olyan önetetőkkel és itatókkal szolgálják ki magukat a jószágaim, amik a nyugaton is megállnák a helyüket.

Mivel a gazda által alkalmazott tenyésztési technológia szerint kétévente háromszori elletéssel számolnak, a Kasza-tanyán évente átlagosan 850 bárány születik. Ennek nagyjából a fele tenyészállat lesz, s amelyek nem felelnek meg a tenyésztési követelményeknek, azokat a magyar bárányok legnagyobb piacára, Olaszországba szállítják. Az ára persze mindig ingadozik, de Kasza Sándor ehhez már hozzáedződött. Adtak már el ők a fiával bárányt Romániába is, pedig az egyre nagyobb riválisa ebben hazánknak, és újabban Oroszországból is van érdeklődés. Itthon főként a tenyészkosai iránt nagy a kereslet, talán nem véletlenül.

- Amit a juhászatban el lehet érni, úgy gondolom, a mi családunknak sikerült. Egyetlen célunk az, hogy ne csússzunk lefelé az egyre nehezebb gazdasági viszonyok miatt. Azt mondhatom, mi még jól állunk a lábunkon, mert mindent magunk végzünk, a takarmányt megtermeljük, a gépesítés majdnem tökéletes, és a szántó kiszolgálja a juhászatunkat. Csakhogy a báránytáp egyre drágább, és a felvásárlási árak se nagyon mozdultak tíz év óta, ma ugyanott vagyunk, mint régen. Ilyen körülmények között se akarjuk feladni, hiszen ebből élünk, s ez az életünk. Mi még büszkék lehetünk, hogy eddig sikerült talpon maradnunk, s pláne azok leszünk, ha ez így is marad!