Holdkóros a volánnál

Az alvajárás jelenségét az alvás és az ébrenlét közötti köztes állapot jellemzi. A legújabb kutatások is megerősítik, hogy ilyenkor az érzékek és a motorikus (mozgásos) működések részben éberek. (A motorikus működés köre a szervezetünket érintő valamennyi mozgás beidegzését foglalja magában, ami lehet tudatos avagy tudat alatti, azaz vegetatív. Alvajárók esetében a tudatos mozgás részben gátolt, ezért lehetséges, hogy a beteg az akadályokat bizonyos fokig érzékelve, azokat megkerülve közlekedjen, miközben a tudat lényegében alvó állapotban marad.) Hogy az alvajáró valóban alszik, bizonyítja, hogy zavart, merev, „üveges” tekintettel jön-megy a szobában, nem, vagy csak nehezen ébreszthető fel, ébredése után pedig nem emlékszik az éjszakai viselt dolgaira, és röstelli, rossz érzést kelt benne, ha azok következményeivel szembesül vagy emlékeztetik rájuk. A rendellenesség – a mai, korszerű műszeres vizsgálatok fényében – az alvás jellegében érhető tetten. Ilyen betegeknél elsősorban az éjszakai alvás első harmadában-felében jellemző úgynevezett lassú hullámú alvás mutat a normálistól eltérő sajátosságokat. Ennek jellegzetes megnyilvánulása a fokozott ébredési készség, illetve a látszatébredésben az alvás részleges fönnmaradása.
Tévhit, hogy a teliholdnak bármilyen köze is lenne a „holdkórosság” kialakulásához, így ez az elnevezés teljesen alaptalan. Valódi kiváltó ok lehet viszont a fáradtság, az alváshiány, gyakran nyugtatók szedése, a túlzott alkoholfogyasztás vagy a drogozás is előidézheti. Jellemző e rendellenesség családi halmozódása, az esetek több mint felében „családi örökségként” van jelen. Noha bármelyik életkorban előfordulhat, a leggyakoribb a 6 és 12 év közötti korosztályban. Legtöbb alvajáró magától kigyógyul belőle, de a kilencévesnél idősebb korban jelentkező alvajárás nagyon sokszor a felnőttkor kísérője lesz.
Gyógyszeres úton a betegség ma még nem kezelhető hatásosan, de – kiegyensúlyozott életmód mellett – szorongást oldó és nyugtató pirulákkal jól féken tartható.