Vezetékes víz az ókori erődbe

A Krisztus előtti XIII. században épített vízvezeték az öt és fél méter széles falakkal körülvett Midea erőd alatt húzódott. A mükénei kultúra idejéből származó erőd ásatásán dolgozó történészek szerint a vezeték minden bizonnyal egy külső vízforráshoz vezetett, amelyből az enyhe lejtésű vezetékrendszeren magától folyt a víz. A vízvezeték vonalát a falak alatt, elrejtve jelölték ki, így ostromzárban is ivóvizet tudott szolgáltatni az erődben védekezők számára. Ez nagyon fontos felfedezésnek számít a régészek számára. A Midea erőd a Peloponnészoszi-félsziget északi része felé vezető út mentén állt, és a Krisztus előtti XIII. században érte el legnagyobb kiterjedését. Aztán egy súlyos földrengés és a nyomában támadt tűzvész következtében egy része elpusztult. A görög lelet azért is szenzációs, mert eddig főleg római, egyiptomi és indiai vízvezetékek kerültek elő, de azok általában későbbi építésűek.
Néhány évvel ezelőtt hazánkban is találtak egy kétezer éves vízvezetéket a Vas megyei Bucsu község határában, amikor a Szombathelyet elkerülő és az osztrák határig vezető, 89-es számú főutat építették. A szabadon megtekinthető vezeték az első században épült, kétszáz méter hosszú. Annak a huszonnyolc kilométeres vízvezetéknek a része, amely a Claudius császár által a mai Szombathely helyén alapított, ezer lakosú Savaria városát látta el vízzel. Történészek szerint a vezeték naponta 345 ezer liter ivóvíz szállítására volt képes. A vízvezetéket habarcsba ágyazták, negyven centiméter széles oldalfalak határolták, kilencven centiméter magas és 72 centiméter széles csatornaboltozat fogta közre.