Sült kutya az űrben

Az első űrutasok (és egyben áldozatok) majmok és egerek voltak, amelyeket az amerikaiak lőttek föl 1948-ban. Az elaltatott állatok, a berendezések tökéletlensége miatt, valamennyien elpusztultak. De az 1952-ben föllőtt egerek és majmok útját, amelyek több mint 60 kilométeres magasságba emelkedtek az űrkabinban, siker koronázta: mindannyian túlélték a kalandot.
A legendás Lajka kutya ötven évvel ezelőtt, 1957 novemberében emelkedett a magasba a Szovjetunióból. Nem sokáig élvezhette szegény a kitüntetett helyzetet, mert szabályosan megsült a túlhevült kabinban. (Arra pedig csak évtizedekkel később derült fény, hogy a Szputnyik–2 űrszonda – kabinjában a döglött kutyával – még öt hónapig keringett bolygónk körül, majd elégett a Föld légkörében.) Lajkát még legalább tíz kutya követte, amelyeket szintén a szovjetek lőttek ki az űrbe, változó szerencsével. Az 1960-ban indított Szputnyik–5 útja különösen is emlékezetes: a műhold negyven egérrel, két patkánnyal, számos növénnyel és két kutyával járta meg a kozmoszt. Valamennyien sértetlenül úszták meg a kiruccanást, a nőstény kutya később hat egészséges kölyöknek adott életet. A Csillagocska nevű kiskutya pedig arról nevezetes, hogy az ő sikeres visszatérése után lőtték föl az első embert, Jurij Gagarint az űrbe.
Az amerikaiak kedvelt űrkísérleti állata a majom volt. Föllövés előtt több hónapon át képezték, szoktatták őket a különleges körülményekhez és egyszerűbb feladatok elvégzésére is betanították. A franciáknak köszönhetően a macska is föliratkozott az űrutasok listájára. Egy fekete-fehér kóbor cicáé lett ez a dicsőség, őt Párizsban, az utcán fogták be. Elektródákat ültettek az agyába, hogy megfigyeljék a repülés közben keletkező agyi impulzusokat. A macska szerencsésen túlélte az összes megpróbáltatást.
A hetvenes évektől az ezredfordulóig számos biológiai kísérleti műholdat bocsátottak föl az oroszok és az amerikaiak egyaránt. Többek között teknősbékák, csigák, gőték, halak, darazsak, legyek, kabócák, muslicák, valamint különböző növények, gombák voltak űrutasok. Az élettani kísérletek napjainkban is folytatódnak. Tavaly az amerikai Atlantis űrsikló fedélzetén szalmonellabaktériumok járták meg az űrt, és kiderült róluk, hogy a rendkívüli körülmények hatására 167 génjük megváltozott: veszedelmesebbek, fertőzőbbek lettek, mint a Földön maradt társaik. Idén szeptemberben pedig egy csótány azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy 33 utóda támadt azokból a petékből, amelyeket a súlytalanság állapotában rakott le egy orosz bioműholdon.