Vihardagály

A főként a Hold tömegvonzásának hatására periodikusan megemelkedő (később az apállyal visszahúzódó) Északi-tenger vizét az óránként 140 kilométeres sebességgel száguldó szél (a Tilo) a part mentén úgy földuzzasztotta, hogy az Elba folyó szintje több mint három méterrel megemelkedett a torkolatban. A hirtelen jött áradat elborította az itt fekvő Hamburg kikötőjét (jó néhány hajót leszakítva horgonyáról), s a környező településrészeket, köztük a történelmi negyedet sem kímélte. Víz hömpölygött az utcákon és a tereken, elöntve a pincéket, a metróállomásokat, a kikötő hatalmas raktárait. Az autók helyenként szinte eltűntek a víz alatt, csak a tetejük látszott ki.
Amint föleszméltek, a hatóságok azonnal hozzáláttak a mentési munkálatokhoz. A belvárost lezárták – ott négyszáz tűzoltó szivattyúzta a vizet az elöntött pincékből –, a vízben álló autókat különleges járművekkel mentették szárazra. Noha az anyagi veszteség tetemes, legalább emberéletben nem esett kár.