Műkincs a bolhapiacról

Mivel a lelet – főként a feliratát övező kétely miatt – nem keltett érdeklődést a tudományos körökben, így nyilvánosságot sem kapott. A megtaláló izraeli régész sokáig maga is megalkudott ezzel a helyzettel, ám most újra előállt vele és megmutatta a jeruzsálemi múzeum régészeinek. Akik pedig a téma nemzetközi hírű ismerőjét (a hollandiai Utrecht egyetemének egyik oktatóját), Marjo Korpel református lelkészt kérték föl arra, hogy állapítsa meg, ki volt a címeres pecsét hajdani tulajdonosa. A szakértő – miután alaposan megvizsgálta – kijelentette: 99 százalékban bizonyos, hogy a sérült lelet valóban Jezabel királynőé volt. A muzeológusok el is határozták, hogy a pecsétet – a javasolt két betűvel kiegészítve – restaurálják, és hamarosan kiállítják a jeruzsálemi Israel Museumban.
A mintegy 2800 évvel ezelőtt élt Aháb izraeli királyról és feleségéről, Jezabelről a bibliai Királyok Könyve számol be részletesen. Gyenge kezű férje mellett az erőszakos asszony szinte mindent elért, amit csak akart. Így azt is, hogy Izrael népe az istenhitről térjen át Baál hitére, vagyis a bálványimádásra. Izrael egyik országrészében, Szamáriában pedig szinte korlátlan hatalomra tett szert: megölette Isten prófétáit, oltárt emeltetett Baál tiszteletére, amelynek papjait állami pénzből fizette.
Uralkodásának idején esett meg a nevezetes csoda Kármel hegyén. Engedve Illés próféta kérésének, Aháb király elrendelte, hogy gyűljön össze Izrael népe és velük Baál papjai is a nevezetes hegyen. Ott Illés fölszólította Baál papjait, hogy égetéssel áldozzanak föl egy tulkot, de tüzet ne tegyenek alá – azt kérjék az istenüktől. A mintegy nyolcszáz pap heves gesztusokkal, kiáltozásokkal esedezett egész nap a tűzért, de az áldozati fahasábok alkonyatig sem gyulladtak ki. Ekkor Illés magához hívta az egész sokaságot, oltárt épített és fölrakott ő is egy tulkot a fahasábokra. Amikor eljött az esti áldozás ideje, Istenhez fohászkodott, mire tűz lobban föl a hasábokon: „az Úr tüze megemésztette az égő áldozatot”.
Az istenhitet bálványimádásra cserélő királyi pár sorsa tragikus véget ért. A nép föllázadt ellenük és Jehu királyt emelte a trónra. Ahábot és Jezabelt megölték, testüket az utcára dobták, ahol kutyák marcangolták szét őket – miként azt Elizeus próféta megjövendölte.