Névforduló

December 29. Dávid király emléknapja. A zsidók legnagyobb királya, az Ószövetség egyik legjelentősebb és legbonyolultabb karaktere. A zsidó vallás szerint az ő családjából származik majd a Messiás, aki megváltja a világot. A keresztények is ezt vallják, de hitük szerint ez az esemény már bekövetkezett: a Megváltó már eljött. Jézus – ember voltában – valóban Dávid leszármazottja volt, mind József, mind pedig Mária ágán.
Dávid a Biblia szerint a betlehemi Jesse legkisebb fia volt. A juhok mellől szólította el Sámuel próféta és kente föl királynak. Ennek az volt az előzménye, hogy a fiú már korán kitűnt vitézségével és bátorságával. Bátyjai Saul király seregében harcoltak a filiszteusok ellen. Ennivalót vitt testvéreinek, amikor meghallotta, hogy az óriás termetű filiszteus harcos, Góliát Izrael Istenét káromolja és párviadalra hívja ellenfeleit. Már sokan kiálltak vele, de az óriás mindenkit legyőzött. Amikor a kistermetű Dávidot meglátta, gúnyolni kezdte. De a legényke egy parittyájába tett kővel halántékon lőtte a kérkedőt, majd lekaszabolta. Ez el is döntötte a csata kimenetelét. Dávid nagy hírnévre tett szert. A király kegyeibe fogadta, a lányát is hozzáadta. Később azonban féltékeny lett az ifjú hős népszerűségére és meg akarta öletni.
Mégis ő lett Izrael második királya. Negyven évig uralkodott. Törvényalkotó, országgyarapító, nagy uralkodó volt, hűen szolgálta Istenét, akihez csodálatos zsoltárokban fohászkodott. Legnagyobb álmának megvalósításába is belefogott: hatalmas templomot akart építtetni Jeruzsálemben. Minden adva volt ahhoz, hogy élete diadalmenet legyen. De esendő ember volt ő is és elbukott. Történt, hogy amikor meglátta hű emberének, Uriásnak szép feleségét fürdeni, megkívánta az asszonyt és házasságot tört vele, férjét pedig olyan helyre küldte a csatában, hogy biztosan otthagyja a fogát. Náthán próféta keményen megfeddte: „Nem marad el a kard a király házából” – jövendölte. És valóban, a dinasztiában gyilkosság gyilkosságot követett, a király fiai egymást végezték ki, s egyikük még apjára is kezet emelt. A király egész életében keservesen bánta bűneit, míg végül békében, Isten felé fordulva halt meg. Erős országot hagyott maga után, templomépítő álmát végül fia, Salamon király valósította meg.