Közel a Merkúrhoz

Tartózkodási helyén, 58 millió kilométerre a központi csillagunktól, tizenegyszer több hőenergia sugárzódik rá, mint ami a sokkal távolabbi Földünket éri, ami pedig 150 millió kilométeres távolságban kering a Nap körül. (A túlmelegedéstől különleges kerámia hővédő panelei védik meg a szondát.) Mivel a Merkúrnak nincs légköre, így akadálytalanul zúdul rá a közeli Nap heve, ami nappal helyenként 430 Celsius-fokra emeli a felszíni hőmérsékletet. Az éjszaka hasonlóan cudar: a felszín kisugárzását mérséklő légkör hiányában a hőmérséklet – 180 fokra is süllyedhet.
A Földünknél kisebb, mintegy 4880 kilométer átmérőjű bolygó képe sok tekintetben hasonlít a Holdéhoz: hegységek, kráterek, sötét színű síkságok borítják. (Felszínéről először 1974-ben készített felvételeket az ide látogató Mariner-10 űrszonda.) Számos talány övezi, így például, hogy miként kerülhetett vízjég az északi pólusára, amint azt az 1992-es radarmegfigyelések során észlelték. (És vízjégről van-e szó egyáltalán?) Rejtély az is, mi az oka a Merkúr mágneses terének; valóban az – miként a tudósok föltételezik –, hogy anyagának kétharmad része vas?
Nagy feladatok, nagy rejtélyek megoldásai várnak a négy éve úton lévő Messenger űrszondára. Összesen 8 milliárd kilométerrel a háta mögött egyszer már megkerülte a Vénuszt, és a tervek szerint még kétszer halad el majd mellette, hogy annak gravitációs tere lendületet adjon a további útjához. A végcél, hogy (2011-ben) keringési pályára álljon a Merkúr körül, és legalább egy éven át tanulmányozza e cudar bolygó felszínét és űrbeli környezetét.