Halál a Romanovokra!

Kezdetben nagy és látványos terveket szőttek az 1917-ben hatalomra jutott bolsevikok a markukba került cár és családjának nyilvános megszégyenítésére, elítélésére. A nagy francia forradalom mintájára először nyilvános tárgyaláson akarták felelősségre vonni a cárt és néhány különösen népszerűtlen miniszterét a forradalmi törvényszék előtt. A fővádló szerepét az ékesszólásáról híres Trockij töltötte volna be, aki nagy hatású beszédekben kért volna halált a népnyúzó burzsoázia képviselőire. Időközben azonban a helyzet megváltozott: egy időre erőre kaptak a bolsevikok ellenségei, a fehérek, akik nem ellenségeskedtek a cári családdal, másrészt pedig kiderült, hogy a „cár atyuska” pozitív képét nem sikerült úgy lerombolni a nép körében, ahogy az kívánatos lett volna. A Lenin által fémjelzett bolsevik vezetés ezért taktikát változtatott, és megszületett a főleg Szverdlov által szorgalmazott döntés: Halál a Romanovokra! – de minél nagyobb csöndben.
II. Miklóst és családját 1918. április végén a fehér csapatoktól messze eső, biztonságos, az Urál hegységben fekvő Jekatyerinburgba szállították, és egy mérnök birtokán, az Ipatyev-házban szállásolták el. Július 16-án éjjel Jakov Jurovszkij főpribék, az őrség parancsnoka, fölverte a családot és leparancsolt mindenkit a pincébe azzal, hogy fényképeket akarnak készíteni róluk. Fényképezőgép helyett azonban egy géppuska csöve irányult a cári családra. Jurovszkij tempósan fölolvasta a halálos ítéletet, és máris zúdult a gépfegyvertűz a cárra, a feleségére, a gyerekekre, az orvosukra és arra a néhány cselédre, akik hűségesen kitartottak mellettük a fogságban is. A holttesteket ágyneműbe csavarva kocsira tették és kiszállították a város melletti erdőbe. Ott savval leöntötték valamennyit, majd elégették és elásták. Csakhogy nem egy helyen földelték el a tetemeket, hanem – mint az Jurovszkij, a nagy taktikus naplójából később kiderült – két gyermek holttestét másutt földelték el, hogy ezzel is megnehezítsék az esetleges későbbi azonosítást. Meg is nehezítették – de meg nem akadályozhatták. S ahogy II. Miklós cárt 1998-ban újratemették szeretteivel együtt a szentpétervári Péter-Pál erődben, úgy fognak hamarosan családjukhoz térni Mária és Alekszej földi maradványai is – kilencven esztendő után.