Holodomor

Halálra éheztetés – ezt jelenti ez a magyar fülnek is baljóslatúan hangzó ukrán szóösszetétel. Amely az ukrán nép történetének egyik legtragikusabb időszakát jelöli: az 1932–33-as esztendőket, amikor a mesterségesen támasztott éhínség miatt legkevesebb 2,6 millió ember halt éhen Ukrajnában.

KaleidoszkópValló László2008. 05. 09. péntek2008. 05. 09.
Holodomor

Erről az ukrán holokauszt néven is emlegetett szörnyűségről forgat dokumentumfilmet a Magyar Televízió, amelyet május végén már láthatunk. A forgatócsoportot Viktor Juscsenko ukrán elnök is fogadta kijevi hivatalában, és nyilatkozott azokról az erőfeszítésekről, amelyeket azért tettek és tesznek, hogy az igazság kiderüljön. S hogy az ukrán nép után a világ is megismerje, elismerje a holodomort.
Háromnegyed évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy egy borzalmas politikai bűntény teljes egészében napvilágra kerüljön. Hogy megdőljön az évtizedeken át hangoztatott hazugság, miszerint Ukrajnában a rossz termés miatt bekövetkező éhínség szedte áldozatait. Cáfolja ezt az is, hogy – éppen a Sztálin által foganatosított gabonabegyűjtési kötelezettség és a jó termések nyomán – Ukrajnát biztos gabonaexportőrként tartották számon azokban az években. Akkor hát miért volt a holodomor, miért kellett emberek millióinak éhen veszniük? A történészek szerint az 1920-as esztendőkben megszületett Szovjetunióban – amelynek Ukrajna is egyik tagköztársasága lett – a hatalom kezdetben a nemzeti kisebbségek segítésével, fölkarolásával igyekezett megnyerni a különböző nemzetiségű és kultúrájú népeket. Ez birodalomszerte a nemzeti öntudat megerősödését, a nemzeti kultúra térnyerését idézte elő. Mindez idővel Sztálin és vezérkara számára egyre riasztóbb méreteket öltött; attól lehetett tartani ugyanis, hogy a nemzeti összetartozás nagyobb erőt fog képviselni, mint a kommunista eszmékhez való hűség. Nagyszámú és öntudatos parasztsága révén – amely ráadásul nem is osztotta a kötelező ideológiát – Ukrajna különösen is veszedelmes szálka lett a szovjethatalom szemében. Tenni kellett valamit, hogy megtörjék az egyre erősödő (nemzeti) öntudatot és leszámoljanak a különálló, önálló parasztsággal. Megindult az erőszakos kollektivizálás, nyomában a kuláküldözés, a jobb módú parasztság áttelepítése Közép-Ázsiába. A szovjet vezetés által szétzilált mezőgazdaságú országban 1932-re valóban visszaesett a termelés, de messze nem olyan mértékben, ami ekkora éhínséghez vezetett volna. Hogy ebből ilyen nemzeti tragédia lett, az már a tudatos sztálini büntetőpolitika eredménye, amelynek nyomán kivonták az élelmiszerkészleteket az országból, és helyhez kötötték a lakosságot, megakadályozva, hogy más vidékeken jussanak élelemhez.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek