Mennyit ér a zöld erő?

Amely növekményen a fejlett gazdaságú államokon kívül főként Kína, India és Brazília osztozik. (Ez utóbbi három ország soha nem látott léptékű gazdasági fejlődés elején áll.) Ha ezt az energiát változatlanul és döntően a kőolaj adja (aminek igen nagy az esélye), elképzelhetjük, hogy mindez mekkora további szén-dioxid-kibocsátással jár együtt, ami pedig csak tovább erősíti a fölmelegedést. Ahhoz, hogy a kritikus 2 Celsius-fokosnál nagyobb globális hőmérséklet-emelkedést ne lépje túl az emberiség (ami még úgy-ahogy elviselhető lenne) az kell, hogy tovább ne növekedjen a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyisége. Vagyis az az abszurd igény áll elő, hogy úgy termeljünk több energiát, hogy közben kevesebb szén-dioxidot bocsássunk ki. Ami – elvileg – oly módon lenne elérhető, ha az emberiség az energianövekmény döntő többségét a megújuló energiaforrásokból merítené. Egészen pontosan a többletenergia 75 százalékát kellene így előállítani ahhoz, hogy a globális fölmelegedés ne lépje túl a kritikus szintet. Lehetséges ez? A borítékolható válasz: aligha.
Nézzük, mennyi ma a szél- és napenergia részesedése a világ energiaigényéből. A tény lehangoló: mindössze hat ezrelék. S noha az eszközök számának növelésével és a hatásfok tökéletesítésével jelentősebb előrelépés várható, áttörésre (az arány akár tízszeres emelkedésére) nem számíthatunk. A vízenergia részaránya ma 2,3 százalékos bolygónkon. Szakértők szerint 2030-ig ennek a megduplázása is kérdőjeles (ámbár az is csak legföljebb 5 százalékot jelentene), aminek egyik fő oka, hogy az alkalmas helyek jobbára már mind kiépültek. Legföljebb 30 százalékos vízenergia-növekedésre van reális esély.
Ami pedig a bioenergiát, azaz a biomassza-fölhasználást, illetve a bioüzemanyag-előállítást illeti, ennek az aránya a legszámottevőbb: 10,6 százalék. Ez még jelentősen fölfuthat (szakértők szerint legföljebb megduplázódhat), kérdés azonban, hogy milyen áron? A fölfutás mindenekelőtt még több erdő elpusztításával járna, hiszen az ipari fának jelentős konkurenciája támadna az energianyerés céljára termelt fában. Nagy kérdés az is, hogyan lehetne ezt győzni az új telepítésekkel? De ha be is következne a célirányos termesztés, az hamar elérné a természetes korlátait, ugyanis rendkívül gyönge, csupán egyszázalékos a biomassza hatásfoka; a fotoszintézis csak ilyen arányban képes átalakítani kémiai energiává a napenergiát.
A bioüzemanyag-előállítás nagy lehetőség ugyan, de – a jelek szerint – egyre nagyobb ára van. A fejlett országok úgy támogatják a kukorica, búza, repce, cukornád, répa fölhasználásával előállított bioüzemanyagok gyártását, hogy többet fizetnek értük. Így viszont az élelmiszerek is drágulnak. Márpedig az alapélelmiszerek árának további egyszázalékos növekedése – két amerikai kutató számítása szerint – további 16 millió embert tesz alultáplálttá a világon.