Miért éppen a kerecsensólyom?

A galambnál alig nagyobb ragadozó madár monumentálisra nőtt a magyarság hiedelemvilágában, turulként röpködve a históriánkban. A Képes Krónika szerint „Álmos vezér anyjának álmában egy héja-forma madár jelent meg, rászállott és ettől teherbe esett, méhéből sebes patak fakadt, mely nem saját földjén növekedett meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származtak.” A török eredetű „turul” szó jelentése a kerecsensólyomra utal, mely elvezetett bennünket Pannóniába. Ennyi legenda bőven elég ahhoz, hogy a madárra megkülönböztetett figyelmet fordítsunk. Szükség is volt erre, mert az 1970-es évek elején már-már kihalófélben volt. Kedvenc zsákmányát, az ürgét irtották, ráadásul a remekül vadászó madarat a külföldi solymászok tőlünk szerezték be. Szinte a 24. órában érkezett a segítség: 1975-től rendszeresek lettek a fészekellenőrzések, kevesebb méreg került a földekre, a vadászok puskacsöve is ritkábban szegeződött a gyors röptű szárnyasokra – így történt, hogy mára 140 pár kerecsensólyom került fel a „népszámlálók” listájára. Azért a légi közlekedésük ma sem veszélytelen: a legnagyobb fenyegetést a villanyvezetékek jelentik, áramütéstől sok madár pusztul el. No és a vadászat! 2007. május 26-án négy napon át egy helyről adta a jelzést egy kerecsensólyom „rádiója”. Kiderült, a madarat valaki lelőtte. A Fővárosi Állat- és Növénykertbe szállították. A Turul névre keresztelt madarat meggyógyították, majd egy  kora őszi napon stílusosan „Madár” bocsátotta szárnyra az egykori sebesültet: Erdei Zsolt profi ökölvívó világbajnok adta vissza a kerecsensólyomnak a szabadságát Besenyőtelek határában.