Zseniális inkák

Ez az arány messze túlhaladja a tudós óegyiptomi orvosok hasonló műveleteinek eredményességét. A koponyalékelést Dél-Amerikában már igen régen végezték, de a régészek mostanáig nem értettek egyet abban, hogy ezt a beavatkozást gyógyítási vagy rituális célból alkalmazták-e. (Ez utóbbi sem alaptalan feltételezés, ismerve az ott honos emberáldozási szokásokat.) Ezt a vitát most eldöntheti az az amerikai  kutatás, amely tizenegy temetkezési helyet tárt fel Cuzco, az inkák ősi fővárosa környékén. Kiderült, hogy a trepanáció igen elterjedt beavatkozás volt az inkáknál: a 411 fellelt koponyából 66-ot lékeltek meg az indián gyógyítók. Némelyiket többször is meglékelték, az egyiken pedig hét műtétet is végeztek. Majdnem minden esetben a koponya bal oldalán vagy közepén ejtették a beavatkozást, ott, ahol valószínűleg csatában sebesítette meg az illetőt egy jobbkezes harcos.
Tizenkilenc nő is átesett agyműtéten, tehát az operációt nem csupán sebesülések, hanem egyéb okok miatt is elvégezték, például epilepszia vagy krónikus csontfertőzés gyógyítására. Idővel a módszerek egyre tökéletesebbé váltak, s i. sz. 1400 körül már majdnem minden beteg meggyógyult. Az inka orvosok nagyon profik voltak. Pontosan tudták, hogy kerüljék el azokat a területeket, ahol a beavatkozás agysérülést, vérzést vagy fertőzést okozhatott volna. Kiválóan ismerték és alkalmazták a fájdalomcsillapító és fertőtlenítő gyógyfüveket is.