Tagadva a gravitációt

A három-négy kilogramm testsúlyú madár szárnyának fesztávolsága két méter. Ha körözni látjuk a felhők alatt, elfeledkezünk a gravitációról. A méltóságteljes, pompás ragadózóból 2000-3000 él a nagyvilágban, Európától Közép-Ázsiáig. Erdők mélyén, a fák magasabb ágain építi fészkét, melyet akár évtizedekig is lakik, hiszen átlagosan ötven-hatvan esztendeig él. A fészkek az évtizedek során akár három méter átmérőjűvé is komfortosodhatnak, súlyuk pedig „bútorzattal együtt” elérheti az egy mázsát. Európában 300 fészkelő párt tartanak számon, ebből 70-80 nálunk ütött tanyát. A hetvenes-nyolcvanas években vészesen lecsökkent a számuk, ám a védelmi programoknak – például bizonyos vegyszerek visszaszorításának – köszönhetően 2005-ben már 90 fióka kirepülésének örvendezhettek az ornitológusok. Hogy a vadászok és a baromfitartók is ünnepet ültek-e, arról nem szól a fáma…
A nyugalmat igénylő szépséges szárnyast olykor zavarba hozza a változó világ: 2003-ban egy pár egy futballpálya melletti fa tetejére rakta a fészkét, ahonnan aztán a madárvédők kimentették a három tojást, melyeket mesterségesen keltettek ki. Két fióka világra is jött belőlük, ám egyikük sajnos elpusztult, így egyetlen madár keringhet olykor nosztalgiázva az ominózus játéktér fölött.
A madár kerüli az ember társaságát – de lecsap az ürgére, hörcsögre, pocokra, ami a rendszeres táplálékát jelenti. Az eszmei értéke egymillió forint. Ellenségei a fészekrabló madárkereskedők, a széles pusztákon az elektromos vezetékek, valamint  a szándékosan kihelyezett mérgek. Egy felmérés szerint az elmúlt két évben 23 parlagi sast mérgeztek meg – ez az uniós szaporulat egyötöde.