Halálosztók feltámadása

A himlőt hivatalosan megszűntnek nyilvánította a WHO, az ENSZ egészségügyi világszervezete. Ám a fagyott talajban és jégben találtak már hárommillió éves baktériumot és 140 ezer éves vírust. Nem lehetetlen, hogy a jeges tundrák felpuhulása után ezek felélednek és újra támadnak majd. A pestist okozó baktériumok még inkább. Márpedig ez a két betegség csak Európában sok tízmillió ember halálát követelte az elmúlt másfél évezred során.
A himlőt a variolavírus okozza, tünetei láz, fáradtság és jellegzetes hólyagok, amelyek mély hegeket hagynak a bőrön. Ez a betegség tizedelte meg Amerika őslakosságát Kolumbusz partraszállása után, csakúgy, mint a sarkvidék eszkimóit. Csak a XX. században 300 millió halálos áldozatot szedett. Pedig Edward Jenner már 1796-ban kifejlesztette az első hatásos oltóanyagot. A WHO világméretű oltási kampánya révén végül sikerült teljesen visszaszorítani, s a vírust ma már csak egy-egy szupertitkos amerikai, illetve orosz laboratóriumban őrzik, hét lakat alatt. És hogy miért nem semmisítik meg? Mert egyik fél sem bízik meg a másikban, hogy az valóban megtenné, így aztán titkos fegyverként lehet őrizni.
A himlő felébredésétől való félelem azonban tovább él az emberekben. Egy amerikai könyvtáros azonnal védőoltást kapott, mert egy himlővel fertőzött bőrdarabot talált egy régi orvosi könyvben. Régészek sebesen abbahagyták egy londoni kripta feltárását, mert himlőheget találtak egy holttesten. Nekik nem esett bajuk, de az az építőmunkás megbetegedett, aki egy olyan házban dolgozott, ahol valaha himlőben elhunyt család élt. Szibériában is találtak több himlővírust egy évtizede elhunyt betegben, akinek tetemét a jég alól ásták ki.
A pestis, amelyet a magyar népnyelv dögvésznek, fekete halálnak nevezett, már többször is felére-harmadára csökkentette Európa lakosságát. Ugyancsak egy felmelegedési hullámmal kezdődött, amikor 535 körül fertőzött patkányok és a rajtuk élősködő bolhák vándoroltak Kelet-Afrikából észak felé, majd a hajók gyomrában Európába. Aztán időről időre kitörtek a járványok, és tenni ellenük mit sem lehetett. A pestis villámgyorsan terjedt és szörnyű halált okozott. Olyan ragályos és végzetes kór volt, hogy az emberek Isten büntetését látták benne, ami ellen bűnbánattal és imádsággal próbáltak védekezni. De semmi nem segített, hullottak, mint a legyek. Akkor, néhány év után, kifáradt a járvány, megszűnt, hogy tíz vagy háromszáz év múlva újult erővel támadjon. Ma már csak elszigetelt és kisméretű pestisgócokról lehet szó, de még most is nagyon veszélyes betegség, amely az emberiség tudatában – a himlő mellett – halálos fenyegetést jelent. Ezért számtalan irodalmi és képzőművészeti alkotás témája napjainkig.