Felmentett templomosok

 A kezdeti szegény, kóbor lovagok társulása hatalmas, erős renddé nőtte ki magát, számos kiváltsággal. Például nem tartoztak egy püspök alá sem, nem kellett tizedet fizetniük, annyi templomot alapíthattak, amennyit csak tudtak. A rend előbb a Francia Királyságban, majd Angliában erősödött meg, a XII. század végére pedig erős várai, templomai voltak Dél- és Közép-Európában is. A rend őrizte több mint száz éven át a Torinói leplet.
1291-ben a Szentföld elveszett a kereszténység számára, a templomosok cél és tekintély nélkül maradtak volna, ezért új, saját állam alapítását tervezték. Ezzel szembekerültek a francia királlyal. 1307. október 13-án pénteken IV. Szép Fülöp király egy gyors rajtaütéssel egyetlen éjszaka lefoglalta a rend vagyonát, elfogatta a lovagokat. Elkezdődött a történelem egyik első koncepciós pere: koholt vádak alapján máglyára küldték a vezetőket, majd mindenkit, aki nem írta alá a hamis tanúvallomásokat. V. Kelemen pápa csatlakozott az üldözéshez, hiszen az egyház szemében már régóta szálka volt a gazdag és önálló rend. Elkobozta vagyonukat, és bár évek múlva már ő maga is levette róluk az eretnekség vádját, a vagyonukat azonban soha nem kaphatták vissza.
Egy archeológusnő, vatikáni levéltárakban kutatva, véletlenül olyan pergamenekre lelt, amelyek bizonyítják a templomosok őszinte hitét. Szó sem volt ördögimádásról, irataikban mindig Jézus és Szűz Mária neve szerepel, hozzájuk fohászkodtak. Így hát most az egyház hivatalosan is rehabilitálta őket, és kimondta: a templomosok nem voltak eretnekek.