Honnan jöttünk?

Mint hozzá hasonlóan sokan itt, a Kárpát-medencében, ahol különösen is sokféle nemzet génállománya keveredett. De amíg kiváló költőnk inkább csak föltételezhette, addig napjaink embere tudományos bizonyságát is veheti annak, hogy felmenői között kiket üdvözölhet, illetve hogy ősei melyik földrajzi tájegységből származtak. Amerikai, brit és svájci kutatók ugyanis kidolgoztak egy olyan DNS-vizsgálati módszert, amelynek révén viszonylag nagy pontossággal megállapítható, honnan származnak a felmenőink – legalábbis Európából.
A tudósok 3200 ember DNS-mintáját vették górcső alá, a mintában pedig mintegy ötszázezer olyan jellemző pontot vizsgáltak meg, amelyek nemzedékről nemzedékre öröklődtek, és amelyekből következtetni lehet az ősökre. A válogatás elsősorban olyan személyekre terjedt ki, akikről föltételezték, hogy mind a négy nagyszülőjük azonos országból származik. A DNS-mintákból, illetve a jellemző genetikai pontok elemzéséből nyert adatokat összevetették, értékelték. Kiderült: a hasonló genetikai fölépítésű emberek érzékelhetően különváltak a sokaságból, s így elkülöníthetők lettek a többi európai lakosra átlagosan jellemző génállománytól. Mindebből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy Európán belül azok az emberek, akiknek az összes nagyszülője egyazon (közeli) területről származott, genetikailag jobban hasonlítanak egymásra, mint azok, akik különböző (távoli) vidékekről kerültek ide.
A genetikai térképet olyan pontossággal sikerült összeállítani, hogy általa kimutathatóvá váltak a német, az olasz, illetve a francia anyanyelvű svájci emberek közötti genetikai különbségek: mint az némileg várható volt, a német anyanyelvűek genetikailag több hasonlóságot mutattak a németekkel, az olasz anyanyelvűek az olaszokkal, míg a francia anyanyelvűek a franciákkal.