Elrettentés mesterfokon

1964 késő őszén egyik éjszaka az időjárási előrejelzések ködöt jósoltak a Temzére. A keletnémet, Magdeburg nevű teherszállító lefelé hajózott a folyón. A fedélzetén 42 darab Leyland márkájú autóbuszt szállított Kubába. Nem sokkal éjfél után azonban egy üres japán teherszállítóval találta szemben magát: a két hajó összeütközött és elsüllyedt. Senki sem sérült meg, de az anyagi kár óriási volt. Már akkor sokan furcsállották, hogy senkit nem vonnak felelősségre.
A brit történész most arra talált bizonyítékot, hogy a CIA szervezte meg a balesetet, hogy a Kubával folytatott kereskedelem minden formájától elrettentsen. 1964-ben az amerikaiak feketelistára vétellel fenyegették meg a Kubával üzletelő országokat és cégeket, ezért a Leyland Motors vállalat egy keletnémet hajóval próbált szállítani. Az NDK tengerészeti levéltárából most előkerültek olyan tanúvallomások, amelyek bizonyítják, hogy az ütközés nem lehetett véletlen. A japán hajó rossz irányba haladt, félrevezető jelzéseket adott le. A londoni hajózási levéltárból pedig minden dokumentum eltűnt, sem a korabeli vallomások, sem a hajónapló nem található. Mindez, illetve a korán befejezett, visszhang nélkül elhalt nyomozás ahhoz a megállapításhoz vezette a kutatót, hogy az egész a CIA műve volt. Most sem lepődött meg senki igazán, és nem is tiltakozott senki.
Szakértők szerint naivitás lenne azt hinni, hogy a CIA nem mert volna ilyesmit művelni egy szövetséges állam felségvizein. Akkoriban ugyanis az amerikai hírszerzéstől több korábbi fiaskó miatt eredményeket vártak, és a szabotázsokra szánt költségvetésüket is megemelték. 1962-ben a brit Newland teherszállítót vették géppuskatűz alá, mert kubai cukrot rakodott be, a Streatham Hill hajó kubai cukorrakományából pedig 14135 zacskónyit megmérgezett a CIA. Az ügyben egyébként Lyndon Johnson amerikai elnök is hallatta szavát, aki nem sokkal később informális csatornákon arra kérte a brit külügyminisztériumot, hogy inkább kérjenek kölcsön tőle, minthogy kubai buszügyletekbe bonyolódjanak.