Miért éppen Alaszka?

1867-ig orosz terület volt, akkor a cár eladta az amerikaiaknak 7,2 millió dollárért. 1912–1959 között jogilag territóriumnak számított. 1959. január 3-án lett az USA 49. szövetségi állama. A másfél millió négyzetkilométernyi területen alig 500 ezer ember él – ők az állandó lakosok, de egyre több turista keresi fel télen a síparadicsomokat és a kellemesen enyhe nyárban oly vonzó völgyeket, parkokat, folyókat, gleccsereket, vulkánokat.
Egyre több embert vonz Alaszka, mert ez a félsziget még mindig alig érzi az ember természetromboló nyomulását. Legszebb tájai már nagyon régen védettek. Az idesereglő turisták is a jobbik fajtából valók, akiket lenyűgöz a rövid nyár bája és a hosszú tél fensége.
Egyik legkedveltebb látványosság a lazacrajzás. A lazacok június végén kerekednek fel az óceánból ösztöneiktől hajtva, hogy visszatérjenek ikrát rakni szülőhelyükre, a szárazföld belsejében lévő édesvizekbe. Több millió hal indul útnak a Bristol-öbölből, a Bering-tengerből, felküzdik magukat a sebes folyású patakokon a hegyi tavakba, ahol ikráikat augusztus és október között rakják le. A tavasszal kikelő fiatal lazacok két éven át a nagyobb tavakban élnek, majd leúsznak a tengerbe. Két-három év múlva, valami megfoghatatlan sugallat hatására csapatostul hazaindulnak, a horgászok, a le-lecsapó ragadozó madarak és a patak szélén lesben álló medvék nagy örömére. No meg a turistákéra, akik mindezt buzgón fotózzák, filmezik. Télen pedig se szeri, se száma a sportversenyeknek. Sí, gleccsersí, motoros szán, kutyaszán, bob – a helyiek ügyességével messziről jött ember nemigen vetélkedhet.
A XIX. századi aranyláz után elcsitult a kalandorok érdeklődése. Ma az olaj jelenti a legfőbb bevételi forrást. S még mindig sokan élnek vadászatból, halászatból, elsősorban a nomád eszkimók. Az alig félmilliónyi lakosság a hosszú télért cserébe tündérszép nyarat, nyugalmat, tágas életteret, kristálytiszta levegőt kap – nagyon is jó vásárt csinál.