Mengele-ikrek

Josef Mengele a hitleri Harmadik Birodalom hírhedt orvos-kutatója volt, aki élete fő művének tekintette az árja faj tökéletesítését. (Az árja fajelmélet az indoeurópai népek – köztük a németek – civilizációs és egyéb szerepének túlhangsúlyozásával azok felsőbbrendűségét hirdette más népekkel szemben.) A megszállott orvos minden lehetséges eszközt igénybe vett a célja érdekében: a koncentrációs tábor kiszolgáltatott rabjain, cigány és zsidó gyermekeken kísérletezett, sokuk kínhalálát is okozva. Nem véletlen, hogy a háború után az ő fejére tűzték ki a legnagyobb vérdíjat az amerikaiak. Akit egyébként Auschwitz fölszabadításakor elfogtak, de el is engedtek. Csak később, amikor fény derült a gaztetteire, akkor eredtek a nyomába – Mengele azonban időben elmenekült Dél-Amerikába. Kezdetben Argentínában, majd egy paraguayi német enklávéban talált menedéket, s innen kiindulva kereste föl rendszeresen a határ túloldalán lévő brazíliai Candido Godoit az 1960-as években.
A náci fajelmélet megszállottja elsősorban ikreken kísérletezett, hogy az ikerszülés titkára fényt derítve megnövelje a születések számát. A koncentrációs táborban elért eredményei alapján – a tanulmány szerzője szerint – Mengele valóságos kísérleti területté tette a városkát: saját fejlesztésű gyógyszereivel kezelte az általa kiválasztott nőket. És a siker nem maradt el: öt terhességből egy ikerszüléssel végződött. Ráadásul ugyanezt megtette a helyi gazdálkodók teheneivel is, akiknek így megnövelte az állományát. Nem csoda, hogy a városka lakói rajongtak a Rudolph Weissként megismert vándororvosért – mit sem tudva annak ördögi múltjáról.