Lázadtak, hogy ölelhessenek

1789. április 28-án Christian Fletcher első tiszt vezetésével a matrózok nagyobbik része fellázadt és elfoglalta a hajót. Indokként később mindig azt jelölték meg, hogy nem bírták tovább Bligh kapitány kegyetlenkedését. Pedig Bligh semmivel sem volt kegyetlenebb kapitány a többinél. A valóság az lehetett, hogy a hideg, esős Albion helyett a csodás Tahitire vágytak, a szép barna lányok karjai közé. A kapitányt és a hozzá hű másfél tucat matrózt némi vízzel és élelemmel egy csónakba rakták és sorsukra hagyták. Ők csodával határos módon megmenekültek. Jelentették a lázadást a Brit Admiralitásnak, amely hajót indított a rebellisek elfogására.
Bligh kapitány egy év múlva ért haza Londonba, ahol gyorsan írt egy könyvet a lázadókról. Ám Fletcher első tiszt bátyja, egy neves jogászprofesszor sikeres ellenpropagandát indított a sajtóban, és – hangsúlyozva a kapitányi terrort – a lázadók mellé állította a közvéleményt. Ez a rokonszenv mindmáig tart. Nem véletlen, hogy Hollywood legnagyobb sztárjai, Erol Flynn, Clark Gable, Marlon Brando formálhatták meg a hőssé avatott zendülő első tisztet.
A zendülők az elfoglalt hajóval visszatértek Tahiti kék öbleibe. Fletcher azonban érezte, hogy nem kellene ennyire szem előtt maradniuk, ezért nyolc társával, hat bennszülött barátjával és tizenegy elrabolt nővel a térképeken még nem is szereplő, távoli, kicsi Pitcairn-szigetre hajózott. Itt letelepedtek, kolóniát hoztak létre.
Fletcher ösztöne jól súgott: a Londonból érkező büntetőexpedíció 1791-ben elfogta a Tahitin maradt lázadókat, majd a Bounty keresésére indult. Azonban hamarosan zátonyra futott. Ekkor négy, láncra vert fogoly a hajótérben megfulladt; társaikat később Londonban bíróság elé állították, hármat közülük felakasztottak.
A 4,6 négyzetkilométeres szigeten eleinte idilli élet folyt, de aztán az angolok és a bennszülöttek öszszevesztek, kitört a „polgárháború”. Christian Fletcher 1793-ban vesztette életét egy összecsapásban. A szigetet 1808-ban fedezték fel újra, ekkor már csak egyetlen túlélő lázadó élt, ő kegyelmet kapott. A Pitcairn-szigeten ma alig néhány tucat lakos él meglehetős szegénységben, egyetlen bevételi forrásuk a Bounty-rajongó turisták látogatása. Nekik ma is büszkén mutogatják a hajó féltve őrzött ágyúját és Fletcher bibliáját.