Másfél évszázada van velünk a telefon
„Eljön a nap, amikor a távíróvezetékek úgy futnak be a házakba, mint a víz és a gáz, és a barátok anélkül beszélgetnek, hogy elhagynák otthonukat – írta 150 évvel ezelőtt Alexander Graham Bell amerikai feltaláló az édesapjának, miután elhangzott az első telefonbeszélgetés.
Kép: Az első távolsági hívást Bell indította New Yorkból Chicagóba
Túl is szárnyalta önmagát a jóslat, nem csak beteljesedett. Ma már nemcsak otthonról, hanem az utcán sétálva, utazás közben, sőt a Föld másik feléről is pillanatok alatt elérhetjük egymást.
Minden bizonnyal izgalmas nap volt az amerikai szabadalmi hivatalnál 1876. február 14. Először egy Alexander Graham Bell nevű feltaláló ügyvédje kért szabadalmat új találmányára, a telefonra. Majd alig két órával később egy másik villamosmérnök, egy bizonyos Elisha Gray ügyvédje is hasonló kéréssel érkezett. Bell beadványát aznap az 5. sorszám alatt iktatták, Gray kérelme a 39. sorszámot kapta. Ez azóta is táplálja a legendát, miszerint valóban néhány órán múlt, hogy ki vonul be a történelembe a telefon feltalálójaként.
A hivatal végül Bell kérelmére ütötte rá a pecsétet március 7-én. Három nappal később Bostonban elhangzott az első telefonüzenet: „Mr. Watson, jöjjön ide, szükségem van önre.”
Érdekes módon az új technikai találmány eleinte nem keltett nagy figyelmet. Az 1876-os philadelphiai világkiállításon is csupán csak a brazil császár volt igazán kíváncsi a készülékre, érdeklődése miatt végül is a telefon elnyerte az aranyérmet.
Alexander Graham Bell azonban hitt a találmányában, a következő hónapokban egyre nagyobb távolságokat próbált áthidalni. 1876. október 9-én már Boston és Cambridge között teremtett kapcsolatot, mintegy 3200 méteres távolságban. Ez akkoriban technikai bravúrnak számított. Mégis, amikor találmányát Angliában is felajánlotta, a legenda szerint hűvös választ kapott: „Lehet, hogy az amerikaiak tudnak ilyesmit hasznosítani, Angliában van elegendő kisfiú, akikkel üzeneteket lehet küldeni.”
