Apró, hasznos munkások a talajban

A gazdálkodók és a kiskerttulajdonosok számára is alapvető, hogy a talaj ne „ürüljön ki”: amit a növények felvesznek, annak legalább egy részét vissza is kell juttatni természetes formában. Erre jó példa a mindennapi gyakorlatból, ha tavasszal a felaprított ágnyesedéket, nyáron a levágott füvet, ősszel az avart hagyjuk a talajon. Ezek lebomlásuk során visszajuttatják a bennük lévő tápanyagokat – többek között szerves szenet, nitrogént, foszfort, káliumot és nyomelemeket – a földbe. 

A szántóföldeken a szármaradványok jelentenek értékes tápanyagforrást, feltéve, hogy van a talajban megfelelő élővilág, amely képes azt feldolgozni. A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének kutatása a talajlakó mikroízeltlábúak szerepét vizsgálta a növényi maradványok lebontásában. Kísérletükben szármaradványok hozzáadásával árpát termesztettek különböző talajokon és a talajlakó élőlények jelenlétének hatását is tesztelték.

A szármaradványok hatására a talajban felélénkült a mikrobiális élet, ugyanakkor csökkent a terméshozam és a növények nitrogéntartalma. Ennek oka, hogy a lebontás során a mikrobák átmenetileg „megkötik” a nitrogént, így az nem áll a növények rendelkezésére. Ha azonban a mikrobák mellett megfelelő talajlakó élőlények, mikro­ízeltlábúak is jelen vannak, akkor a kép rögtön megváltozik. Ezek az apró állatok – például atkák és ugróvillások – a mikrobákkal táplálkozva visszajuttatják a tápanyagok egy részét a talajba. A kísérletben ilyenkor nőtt a talaj nitrát­kon­cent­rációja, javult a terméshozam, és kevesebb nitrát mosódott ki. 

A kutatás gyakorlati tanulsága, hogy a szármaradvány önmagában nem megoldás: a talaj élővilága nélkül a tápanyagok könnyen „beragadhatnak”. Ezért is fontos a talajlakó élőlények fennmaradásának biztosítása. A változatos növénytermesztés, a szerves anyag visszajuttatása és a talaj kíméletes művelése segíti őket, míg a túlzott bolygatás és az egyoldalú termesztés visszavetheti a talajélet működését.