Csípjük az édeset is

Mostanában szárítják és őrlik a finom pirospaprikát, amit ilyenkor frissen érdemes beszerezni, akár a család éves szükségletét is. Sokan azt hiszik, hogy a paprika jellegzetesen magyar fűszer, pedig szerte a világban ismerik és szeretik.

Kertünk-udvarunkPethes József2008. 10. 30. csütörtök2008. 10. 30.
Csípjük az édeset is

Öt termesztett paprikafaj létezik, és ezek egyike a csili, ami nálunk is kezd népszerűvé válni. Valamennyi faj Amerikából származik; a nálunk ismert változatot, a közönséges paprikát Kolumbusz hozta be Európába. Kezdetben leginkább dísznövényként termesztették színes bogyójáért; fűszerként csak lassan terjedt el, mert azt híresztelték róla, hogy mérgező. Amikor Napóleon kontinentális blokádot rendelt el, ellehetetlenült a bors behozatala, és helyette kezdték el paprikával ízesíteni az ételeket. Aztán annyira bevált, hogy gyógyszerként is használták, például skorbut megelőzésére vagy az immunrendszer erősítésére.
Hozzánk valószínűleg a törökök közvetítésével került be, erre utal a régies törökbors elnevezése is. Egy biztos, először mint érdekesség jelent meg a főúri kertek ritkaságai között. Az anekdota szerint a papok kezdték el meghonosítani ezt a növényt. Megpróbálták megenni, de erős volt és folyt tőle a könnyük. Így gondolhatták, hogy a „papríkató” kifejezésből származik a neve. Pedig könnyebben elképzelhető, hogy a bors délszláv nevéből, a paparból eredeztethető a paprika szavunk. Csak a XVIII. században vált általánosan ismertté, legelső termesztőkörzete Szeged környékén volt, majd Kalocsa vidékén kezdtek fűszerpaprikát termeszteni. Aztán egyre északabbra került, megreformálta a magyar konyhát, hiszen igazi pörkölt vagy gulyás nem létezhet nélküle. De fő körzete továbbra is a Dél-Alföld maradt. Ugyanakkor sikeresen termeszthető például a Heves megyei Boldogon is, ahol paprikafesztivált is rendeznek.
Lényeg, hogy szeresse a termőhelyét! Melegigényes növény, a fagyra igen érzékeny, nem is csírázik ki a magja húsz fok alatti hőmérsékleten. A vegetációs időszakban legalább 300-400 milliméter csapadékot igényel, lehetőleg egyenletesen elosztva. Egyébként viszonylag jól tűri a szárazságot, még akkor is, ha nagy a meleg. Szélsőséges talajtípusok kivételével szinte mindenütt termeszthető, de mutatós, szép töveket csak humuszos, laza, levegős talajban kapunk. Ahhoz viszont szükség van istállótrágyára is.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek