Ha lejt a telek...

A nagyméretű falfelületek, növénnyel való „lágyítását” fentről leomló futónövényekkel, illetve az alsóbb szintre ültetett cserjékkel oldhatjuk meg. Harmadikként megjelenik a kettő kombinációja is, s talán ez adja a legváltozatosabb megoldást.
Ha azt szeretnénk, hogy egész évben zöld látvány fogadjon bennünket, akkor érdemes örökzöld, illetve áttelelő lombú fajokat választani. Kedvelt kúszónövények a madárbirs (Cotoneaster) fajtái, illetve a borostyán (Hedera helix) fajtái. A borostyán ültetésénél azonban vigyázni kell, mert erőteljes növekedése és gyors terjedése a későbbiekben zavaróvá válhat. Ráadásul inkább árnyékban érzi jól magát, bár könnyen alkalmazkodik. Mindenesetre fátlan, friss telepítésű kertbe, nagy mennyiségben nem biztos, hogy a legjobb ötlet.
A lombhullatók közül jó választás lehet a téli jázmin (Jasminum humile), ami amellett, hogy zöld, lecsüngő vesszőivel, takar, gyönyörű citromsárga virágait tél végén, még lombfakadás előtt hozza, s ezzel üde színfoltot varázsol a kertbe. Az álló cserjék közül a japán kecskerágó (Euonymus japonicus) és ennek tarka fajtája, a babérmeggy (Prunus laurocerasus), valamint a tiszafa (Taxus baccata) – de miután e növény erősen mérgező, ahol kisgyerekek vannak, nem szerencsés az alkalmazása!
A fenyők közül a borókafenyővel (Juniperus communis ’Hibernica’) és egyéb oszlopos fajtákkal változatos kiültetést érhetünk el. Azonban a tuják tömeges alkalmazásától óvakodjunk, legfőképpen a tujasorok ültetésétől, mert ezek többnyire természetellenes hatást nyújtanak. Tű- és lomblevelű fajták ésszerű kombinálásával változatos és élvezetes kertet hozhatunk létre.