Március aranya

Aranyesőnek is hívják legnépszerűbb díszcserjéink egyikét, a Kelet-Ázsiából származó aranyvesszőt, amelynek számos változata (hibridje) ismert és terjedt el a köztermesztésben. Ezek között fölálló vesszejű, széthajló, illetve törpe formákat egyaránt találunk.
Az alapfaj gyors növekedésű, két-két és fél méter magasra megnövő, sűrű ágrendszerű cserje, március–áprilisban virágzik. Minden, nem túlságosan száraz talajon szépen díszlik, napon vagy félárnyékban egyaránt jól érzi magát. Szoliterként, azaz egymagában ültetve is dísze lehet a kertnek, de sűrű sövény is nevelhető belőle. (Sövénynek nevelve 60 centiméterre ültessük egymástól a töveket.) A betegségeknek ellenáll, jól tűri a szennyezett városi levegőt is. Fás dugványról könnyen szaporítható. Metszésére elvirágzása után kerítsünk sort; a már kifejlett bokrot 3-4 évenként elegendő megritkítani.
Hiába a szakemberek figyelmeztetése, az aranyvesszőt (Forsythia) máig rendre összekeverik az aranyos istápfűvel vagy – más néven – aranyos vesszővel (Solidago). De ez még nem minden, mert sokan aranyesőnek hívják, holott az egy másik növény, amely csak május végén, június elején nyílik, és Laburnum a becsületes (latin) neve. (Talán könnyebb megjegyezni, ha tudjuk, hogy a kora tavasszal nyíló aranyvessző, a Forsythia, a brit királyi kertészeti társaság egyik alapító tagjáról, William Forsythról kapta a nevét.) Az aranyvesszőnek több változata is kapható a faiskolákban, a konténeres szaporítóanyagot ezer forintért árulják. Törpe fajtája is ismert, amely legföljebb 40-50 centiméterre nő, így a sziklakertek egyik különlegessége lehet. A Forsythia Webers Bronx nevű törpe változat 1100 forintért szerezhető be.