Bogyózápor a testnek

Főleg a Dunakanyarban és környékén, valamint a Nyugat-Dunántúlon termesztik nagyobb mennyiségben ezt a cserjét, de házi kertekben bárhol előfordulhat. Az apró piros bogyóknak kicsi az energia-, fehérje- és cukortartalma, viszont annál több bennük az emésztéshez szükséges növényi rost, pektin. Szintén az emésztésre vannak jótékony hatással a különböző savak (alma-, citrom-, borkő-, borostyánkő-, ecet-, oxálsav) is. Rengeteg C-vitamint tartalmaz: 100 grammja mintegy 30-40 milligrammot, nem véletlenül használták régebben a skorbut ellen. Emellett B1-, B2-, B6-, valamint E-vitamint is rejt magában, sőt olyan anyagok is fellelhetők benne – például a béta-karotin –, melyek megakadályozzák a daganatok kialakulását. Bármennyire is furcsa, de aki sok ribizlit eszik, az meg is szépülhet, hiszen növényi zsírjai a bőrben található zsírokhoz hasonlóak, a bőr által könnyen felvehetők és leadhatók. Feltehetőleg ezért ápolja és nyugtatja a ribizliolaj a száraz, érzékeny bőrt.

Tehát érdemes helyet adni neki a kertben. Készíthetünk belőle szörpöt, lekvárt, le is fagyaszthatjuk télire, de legjobb nyersen megenni, hiszen így érvényesül igazán a tápanyagtartalma, főleg a vitaminok. Értékes C-vitaminját akkor őrizhetjük meg leghosszabb ideig, ha hidegen kinyert levét cukorral és kevés tartósítószerrel szörpnek tesszük el. A magok miatt gyümölcslevesbe inkább csak kinyomott levét szokták tenni, de aki nem idegenkedik a magjától, az készíthet belőle például mártást húsok mellé. A ribizliből készült bor is sok C-vitamint tartalmaz.

Házi kertekben legjobban elterjedtek a hazai fajták, a Gyöngyösi, a Nagymarosi, de már sok helyen megtalálhatók a faiskolákban kapható külföldi fajták is: a Jonkheer van Tets, a London Market, a Red Lake, a Rovada. A Blanka pedig olyan pirosribizli-fajta, melynek sárgásfehér a színe.